A közvélemény által azóta Clearstream-ügyként emlegetett próbálkozás azonban visszaütött a kezdeményezőkre, akik egyébként a mai napig tagadnak.
A történet 2003-ban kezdődött egy névtelen levéllel. Címzettje az a vizsgálóbíró volt, aki egy 2,8 milliárd dolláros tranzakció kapcsán nyomozott: ekkora értékben adott el a francia állam hat fregattot Tajvannak az 1990-es években.
A névtelen levélben az állt, hogy a tajvani ügylet kapcsán számos politikus és magas beosztású állami tisztviselő - köztük Nicolas Sarkozy - kenőpénzt kapott, és az összegeket a luxemburgi székhelyű Clearstream klíringház segítségével mosták tisztára.
A levélben közölt névsor miatt aggódó Dominique de Villepin akkori külügyminiszter 2004 januárjában magához hívatta Rondot tábornokot, aki a francia titkosszolgálatnál dolgozott, ám valahogyan kizárólag Nicolas Sarkozyről folyt a beszélgetés.
A találkozó végén a Jaque Chirac bizalmasának számító miniszter arra kérte a tisztet, hogy bizalmas megbízás keretében nyomozzon Sarkozy után. Ez utóbbi azonban időközben tudomást szerzett a dologról, és feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, miközben nyilvánosan azt hangoztatta, hogy párton belüli riválisai félre akarják őt állítani.
Az ügy akkor vett döntő fordulatot, amikor Rondot tábornok - részben az időközben a számítógépén megtalált bizonyítékok hatására - beismerte a nyomozás tényét.
Ezt követően a 2005-ben miniszterelnökké avanzsált, Nicolas Sarkozy államfővé választása óta azonban a politikából kiszorult Dominique de Villepin került a vizsgálat célkeresztjébe, és a bíróság tavaly július 27-én hamis vádban való bűnrészesség, valamint bizalmas adatokkal való visszaélés miatt vádat emelt ellene. A történetnek tehát még nincs vége.
Megvan, mikor térnek vissza a kemény hideg éjszakák







