A kommunista rendszer bukásáig az NDK területén közel 10 ezren működtek együtt a nyugatnémet hírszerzéssel. Ezt két német történész, Matthias Uhl és Armin Wagner mutatja ki most elkészült könyvében. Írásuk hitelességét növeli, hogy elsőként kaptak engedélyt a München melletti Pullachban működő Szövetségi Hírszerző Szolgálat titkos dokumentumaiba.

Ezekből kiderült, hogy a nyugatnémet hírszerzés a berlini fal megépítése előtt jóval könnyebben jutott bizalmas információkhoz, mint 1961 augusztusa után. Bő egy évtizeden át főleg a négy szektorra osztott Berlinen keresztül áramoltak a szovjet és keletnémet haderőről tömegesen gyűjtött titkos értesülések.

A határ hermetikus lezárása után azonban jórészt újra kellett szervezni a hírszerző hálózatot. Ezután ugyanis már nem annyira a beépített informátorokra, hanem az utazókra helyezték a fő hangsúlyt, őket bízták meg a szovjet katonai objektumok megfigyelésével.

Az értesüléseket menekültek és katonaszökevények kikérdezése során nyert adatokkal egészítették ki. Így pontosan fel tudták térképezni a Varsói Szerződés keletnémet földön állomásozó fegyveres erejét, de a készülőben lévő katonai tervekről már jóval kevesebb információval rendelkeztek, mert döntéshozói szinten kevesebb ügynökük volt, mint a keleti tömbnek, amelynek kémei a politikai és a védelmi intézmények csúcsszerveibe is be tudtak furakodni - állapította meg a Uhl és Wagner könyve értékelésekor a hírszerzés történetének alighanem legismertebb német szakértője, Erich Schmidt Eenboom.

Utalt arra is, hogy a 60-as évek vége óta a kémek elsősorban kiegészítették és pontosították az elektronikus úton szerzett ismereteket, habár nélkülük a hírszerző szolgálatok bezárhattak volna.