Szinte már szokássá vált, hogy a beszélgetéseinket az Erasmus és a Horizon vagy Horizont programok ügyével kezdjük. A modellváltott egyetemek hallgatói, oktatói, valamint a kutatók továbbra is ki vannak zárva ezekből az ösztöndíjas lehetőségekből. Volt több egyeztetés, tárgyalási forduló, néhány héttel ezelőtt egy idevágó törvényjavaslatot is elfogadott az Országgyűlés, és a napokban ön levélben fordult Manfred Weberhez, az Európai Néppárt frakcióvezetőjéhez, hogy lépjenek a programok blokkolása ügyében. Hasonló tartalmú levelet intézett az Alapvető Jogok Biztosa, Kozma Ákos is az európai ombudsmanhoz. Elutasító válasz érkezett az Európai Bizottságtól. Valahogy úgy fogalmaznak, hogy még nem megfelelőek a kormány kísérletei a bizottság aggályainak eloszlatására. Mik ezek a brüsszeli aggályok, és melyek lennének az újabb feltételek?

Induljunk ki az alapokból. Eddig azt mondtuk, hogy egyrészt nincs jogalapja Brüsszelnek, másrészt diszkriminatív. Most hozzátehetjük, hogy amit csinál, az sunnyogás. Miért is mondom ezt? Azért, merthogy az a 200 ezer magyar fiatal és az a több tízezer kutató, aki amúgy jogosult lenne az Erasmusra, ami egy mobilitási program és a Horizontra, ami egy kutatási program, azért, mert a brüsszeli bürokratáknak bajuk van Magyarországgal, a magyarokkal, politikailag túszul ejtette őket. Ez egyértelmű most már, merthogy mindannyian ismerjük a történetet, ami úgy kezdődött, hogy a kuratóriumi tagokra összeférhetetlenségi szabályokat követeltek, azt mondták, hogy meghatározott időtartamra legyenek kinevezve, és ha összeférhetetlenek voltak, legyen egy úgynevezett lehűlési idő. 2023. november 13-án küldtük meg azt az írásbeli jegyzéket, amiben leírtuk, hogy hogyan szeretnénk ezt törvénybe foglalni. Magam ötször tárgyaltam, nem mondtak semmi érthetőt arról, hogy ezzel ne lennének elégedettek. Idén november 4-én az Országgyűlés elfogadta a törvényjavaslatot, december 2-án kiküldtük véleményezésre, úgynevezett notifikációra Brüsszelnek, majd hirtelen, néhány nap alatt meglett a vélemény. De mi is ez a vélemény? Brüsszelita nyelven van írva, azt írják, hogy végül is az összeférhetetlenségi szabályokat – azt, hogy politikusok nem lehetnek kuratóriumi tagok, azt, hogy kétszer hat év a mandátumuk, valamint azt, hogy van ez egyéves lehűlési idő – tulajdonképpen elfogadják. Ha elfogadják, akkor vissza kellene engedni a magyar diákokat az Erasmusba, meg a Horizontba. Szerintem kitört az óriási fejvakarás ott, Brüsszelben, hogy akkor most hogyan lehet továbbra is a magyarokkal szembe fordulni, és nem odaadni a magyaroknak azt, ami nekik jár. Újabb feltételeket szabtak. Ráadásul sunyi módon csinálják ezeket az újabb feltételeket. Mi ez az újabb feltétel?

Azok, amik a mostani válaszban megérkeztek, újabb feltételek?

Igen. Egy: minden alapítványra összeférhetetlenségi szabályokat kell bevezetni. Kérdezem én, mi köze van egy kulturális alapítványnak az Erasmushoz meg a Horizonthoz: Kettő: azt is követelik, hogy ne csak a kuratóriumi tagokra, hanem minden, az alapítvány által fenntartott szervezetre összeférhetetlenségi szabályok kellenek. Mit jelent ez? Az egyetemek vezető testületeire akarnak összeférhetetlenségi szabályokat bevezetni. Mit jelent ez? Egy autonóm egyetem esetében a vezetők kinevezésébe akar Brüsszel beleszólni. Mit jelent ez? Brüsszeli helytartókat akarnak kinevezni a magyar egyetemek élére. A harmadik elem meg nettó jogászkodás, több pontot sorolnak föl, pedig ha tárgyaltak volna velünk érdemben, ezekre mind meg tudtunk volna válaszolni. Még az utolsó tárgyaláson – amikor már az Országgyűlés előtt volt a törvényjavaslat, elmentem tárgyalni – odaadtam a kezükbe a törvényjavaslatot, nézzék meg, van-e észrevétel. Azt mondták, ők nem nézhetik meg, nem tehetnek észrevételt. Azt kell mondanom, hogy sunnyogva teszik ezt az egészet, igaztalanok, olyan dolgokat kérnek számon, az alapügytől, ami eleve diszkriminatív és jogalapot nélkülöző volt, még távolabb vagyunk, egyértelmű a cél, politikai túszokat akarnak ejteni. A magyar diákokat, a magyar kutatókat. Nem hagyhatjuk. A sunnyogáshoz tartozik, hogy az Európai Unió miniszterelnökei találkoznak Brüsszelben, és ott még napirendre sem engedik vetetni ezt a tételt, hogy erről érdemi vita legyen. Ne felejtsük el, 45 ezer külföldi hallgató van Magyarországon, a meghatározó részük modellváltott egyetemeken. Mi viszont nem vagyunk diszkriminatívak, a külföldi diákoknak is biztosítjuk a magyar mobilitási programot, a Pannónia programot. Az igazságnak előbb-utóbb felszínre kell törnie, annak a hat egyetemnek a perében, amelyik perbe fogta Brüsszelt azért, mert ez minden jogalapot nélkülöz.

Most közös keresettel támadták meg az újbóli határozatot is ezek a magyarországi egyetemek.

Teljesen egyértelmű, hogy már a kiindulási ügy is minden jogalapot nélkülözött és diszkriminatív volt. Most meg még újabb dolgokat találnak? Ez valahol olyan, mintha célba érnél, de azért, hogy ne érjél célba, újabb akadályokat tesznek, újabb köröket kell futni. Egyértelmű, hogy ez nem más, mint nettó politikai zsarolás.

Egyébként van mozgástere a magyar kormánynak, vagy lehet valamilyen válaszlépése? Elképzelhető, hogy végleg búcsút mondhatnak a modellváltott egyetemek az Erasmus program kínálta lehetőségeknek?

Egy olyan dolgot nem fogunk engedni Brüsszelnek, ami Magyarország szuverenitásával szembe megy. Azt, hogy az egyetemekkel kapcsolatban ők megmondják, hogy kik lehetnek a vezetők, biztos, hogy nem. Azt, hogy mindenkire mindenféle összeférhetetlenséget terjesszenek ki, meg hogy a brüsszeli szervezeteknek hozzáférés kell a magyar adatokhoz, meg sok minden máshoz, biztos, hogy engedjük meg. Ha egyes kérdésekben jogászkodás van, abban, ha lehet velük tárgyalni, akkor lehet, hogy tárgyalunk, de azt is meg kell vizsgálni, hogy megtámadjuk-e ezt a határozatot.

Ezt milyen fórumon lehet megtámadni?

Ugyanúgy a bíróság előtt, mint ahogy az egyetemek megtámadták a határozatot.

A magyar kormány is indít egy keresetet?

Ha visszamegyünk, hogy a hat egyetem pere hol áll, újabb szempont, ami miatt Manfred Webernek és az összes többinek levelet írtam.

Arra érkezett egyébként válasz?

Nem, de majd nézzük meg, hogy milyen válasz van, vagy lehetséges. Ott az Európai Parlament a bizottság oldalán avatkozik be a magyar egyetemekkel szemben. Az az Európai Parlament, ami minket számon kér, meg csúnyán beszél velünk, hogy Magyarországon mi történik az egyetemek, meg az akadémiai szabadság vonatkozásában, az egy ilyen diszkriminatív döntés mellett, ami a magyar egyetemekkel, egyetemistákkal szembe megy, Brüsszel oldalán beavatkozik a hat magyar egyetemmel szemben.

Számszerűsíthető az, hogy milyen nagyságrendű ösztöndíjas lehetőségtől esnek el a modellváltott egyetemek hallgatói és a kutatók, oktatók?

Egyrészt elesnek, másrészt meg a magyar kormány egy jobb programot biztosít számukra. Azt mondhatjuk, hogy átlagosan 2000 diák vett részt egy őszi félévben a modellváltó egyetemekről Erasmus programban. Most ott tartunk, hogy a Pannónia-programban háromezren fognak részt venni az őszi félévben, 2200-an már vagy kint voltak, vagy most kint vannak, és a többi diáknak is folyamatos a Pannónia-programja.

Vagyis a Pannónia-program már elindult?

Elindult a program, sikeres a program. Jobb, mint az Erasmus, mert a világ vezető egyetemeire jutnak el. Érdemes meghallgatni azokat a diákokat, akik az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Japán, Szingapúr vagy Dél-Korea valamelyik egyetemére mehettek ki. Vagy akár kiváló európai egyetemekre, mert a rangsor szempontjait is figyelembe veszi az új Pannónia-program, magasabb az ösztöndíj és kreditelismerés van, azaz nem halasztanak félévet az ott résztvevő diákok. Vagyis ez egy jobb, több diákot elérő program, a szakmaiságot, az egyetemi tudást, a kvalitást veszi figyelembe, és az is fontos, hogy a tudományos életben, a kutatóknál pedig a Horizont-program óriási siker, 12 milliárd forintból összesen 30 kutatói együttműködést támogattunk, bizonyítékunk van arra, mivel ilyen nagy volt a túljelentkezés, hogy a kiváló külföldi egyetemek együtt akarnak kutatni a magyar egyetemekkel. Hadd mondjak néhány példát! Az Óbudai Egyetem a Stanforddal és a Szingapúri Egyetemmel a mesterséges intelligencia és az orvos-egészségügyi eszközök vonatkozásában kutat együtt. A Szegedi Tudományegyetem a Cambridge-i Egyetemmel van párban. Ne felejtsük el, itt a világ top 10-es egyetemeiről beszélünk. Vagy ha a Debreceni Egyetemet nézem, autonóm autóvezetés esetében, Floridával és Dél-Koreával fog együtt kutatni. A Semmelweis Egyetem esetében a szívgyógyászat, a kardiológia esetében vezető európai egyetemekkel történik együttműködés. Jobb programokat hoztunk létre, mint a Horizont, egy adatot hadd mondjak erre! Az előző Horizont kutatási programban, aminek egy hétéves ciklusa volt, a programoknak a fele még nincs lezárva, nem eredményes. Ehhez képest a mi programjaink eredményesebbek, no de az az igazság, ez jár a magyar diákoknak, ez jár a magyar kutatóknak, a magyar igazságért sokszorosan is megküzdünk.

A modellváltásról többször beszélgettünk, úgy tűnhetett, hogy mostanra ez a folyamat nagyjából lezárult. A nagyobb egyetemeink közül talán kettő maradt a hagyományos működési modellben, az ELTE, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, illetve a Műegyetem. Aztán a napokban a Műegyetem is kezdeményezte a fenntartóváltást. Ezt egy többkörös egyeztetés előzte meg. Mi jön most a Műegyetem életében?

Szemben Brüsszellel, amely mindig azt mondja, hogy autonómia van, meg brüsszeli autonómia, de az úgy néz ki, hogy ő beleszól abba, hogy mit lehet és mit nem csinálni az egyetemeken. Ezzel szemben a magyar kormány által vallott autonómia valós autonómia. Azaz, ha egy egyetem kezdeményez egy átalakulást, egy új struktúrát, akkor azt a kormány megvizsgálja és támogatja. Mi történt itt? A BME szenátusa 85,2 százalékos szavazati támogatottsággal döntött arról, hogy az egyetem egy új modell irányába lépjen. Ez az új modell, innen is üzenem azoknak, akik mindig föl szokták jelenteni a magyar oktatást és a magyar tudományt Brüsszelben, ez nem KEKVA. Itt olyan folyamat indul el, amivel egy gazdasági társaság, amely a BME fenntartói jogát fogja birtokolni, magánirányba lép tovább. Ebbe olyan vállalati szereplők léphetnek be, amelyek profilja a BME oktatási, kutatási portfóliójával azonos. Ebben a struktúrában a kormány azt vállalja, hogy olyan, hosszú távú finanszírozást biztosít a BME-nek, amely az állami ösztöndíjas helyek, a PhD-s kutatók megfelelő számát biztosítja, kutatási és oktatási finanszírozást biztosít teljesítményalapon, megrendelői szemlélettel. A BME a konzultációkat ebben az irányban megkezdte a kormánnyal, a kormány ezt támogatja, és a felsőoktatási törvénynek a minap elfogadott módosítása ennek az új struktúrának a keretrendszerét lehetővé teszi. Még egyszer mondom, a BME szenátusának nagy többsége, 85,2 százaléka támogat egy ilyen változást.

Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy miért is jó ez a Műegyetemnek, akkor mondhatjuk, hogy ez jobb anyagi feltételrendszert, jobb anyagi kondíciókat jelent, másfelől pedig szorosabb kapcsolatot, együttműködést az egyetemi szféra és gazdaság között?

Igen, és flexibilisebb, szabadabb működési modellt az új, nem államháztartási struktúrában.

Ez a Műegyetem esete, de nyilván sokan felvetették az elmúlt időszakban a modellváltások során, hogy egyáltalán mitől jobb az alapítványi fenntartási modell, mint a hagyományos? Az elmúlt évek kormányzati kommunikációjából az derülhetett ki, hogy szinte a siker záloga a modellváltás, illetve a modellváltott egyetem és modellváltott egyetemen tanulni.

Nem a kormányzati kommunikációnak kell ezt bizonyítani, hanem a tényeknek. Nézzük meg, hogy a modellváltott egyetemek a nemzetközi rangsorokban hogyan haladnak előre! Mondhatom a Debreceni Egyetemet, amely 400 helyet lépett előre, mondhatom az Állatorvostudományi Egyetemet, ami a top 150-ben van, mondhatom a Semmelweis Egyetemet, amely a legjobb egy százalékban van, tehát ez egyértelműen látszik. Az is látható, hogy a szabadalmi bejegyzések száma megsokszorozódott. Az is látható, hogy az ipari bevételek négyszereződtek. Az is látható, hogy az oktatási kiválóságban előrelépés történt. Nemcsak a minőségben, hanem látható módon sokkal hallgatóbarátibb a felsőoktatás. Odafigyelnek a hallgatói előmenetelre, kevesebb a lemorzsolódás, növekszik a sikeresen teljesített félévek száma. Tehetséggondozási programok indultak, új ösztöndíjak jelentek meg, ezek mind-mind azt jelentik, hogy az egyetemek az új struktúrában, tényadatok alapján, jobban működnek.

Még a számoknál maradva, immár második éve meghaladja a százezret a felsőoktatásba felvettek száma, de ez azt is jelenti egyébként, hogy emelkedik a kollégiumi férőhelyek iránti igény. Viszont a jelek szerint ebből továbbra is kevés van. Azt láttam, hogy országosan valamivel több, mint 45-46 ezer a kollégiumi férőhelyek száma, de idén 120 ezren adtak be kérelmet kollégiumi elhelyezésre.

Azt látjuk, hogy a sikeres felsőoktatás mindig egy újabb megoldandó feladatot ad nekünk, ez a kollégiumfejlesztés. Az elmúlt évek során a legfontosabb feladat az volt, hogy azokat a kollégiumokat, amelyek nem az egyetemek tulajdonában voltak, visszaadtuk az egyetemek tulajdonába. Több ezer kollégiumi férőhelyfelújítás történt az elmúlt évek során is, egy a nemzeti konzultációban is szereplő kollégiumfejlesztési stratégia készült és készül. Ennek van egy markáns budapesti lába, és a vidéki egyetemi városokra vonatkoztatott lába is.

Ez a markáns budapesti láb a Diákváros?

A Diákváros. Az Országgyűlés a minap elfogadta az erre vonatkozó jogszabály-módosítást, azaz a Fudan Alapítvány célrendszere megváltozik.

A Fudan Egyetem létesítése az már a múlté, tehát az lekerült napirendről?

A Fudan Alapítvány helyett Tudástér Alapítvány lesz, amelynek a fő fókusza a Diákváros erősítése és a nemzetköziesítés. A nemzetköziesítésben az, hogy a különböző magyar egyetemek és a különböző külföldi egyetemek milyen közös képzéseket fognak tudni létrehozni. Ez iránt számos ázsiai egyetem érdeklődik, dél-koreai, szingapúri, kínai egyetemek is, de ezeket nem egy új kampuszon kell létrehozni, hanem a már meglévő egyetemi infrastruktúrákat kell a nemzetköziesítés irányába vinni. A Tudástér Alapítvány fő fókusza egy olyan diákváros fejlesztése a meghatározott területeken, ami a Fudan Alapítvány területe volt, s amely most tovább bővült.

Ez mikor indulhat el?

Úgy számoljuk, hogy három éven belül a kollégiumi férőhelyek már rendelkezésre kell, hogy álljanak. Ez 12-20 ezer kollégiumi férőhelyet jelent.

Ez a budapesti kollégiumi férőhelyek problémáját meg is oldja?

Úgy számolunk, hogy Budapesten a mostani adatok alapján nagyjából 30-40 ezer férőhelyes kollégiumigény van, úgy gondoljuk, hogy ennek a kielégítésében a Diákváros óriási előrelépést tesz. Az adott egyetemek helyeket tudnak lefoglalni a kollégiumi kapacitásokból, és ez nemcsak kollégiumi fejlesztést jelent, hanem innentől a diákokhoz kapcsolódó olyan szolgáltatási funkciók megjelenítését is, ami az egyetemista élet mindennapjait jelenti.

Az egyetem és az innováció, az egyetem és a kutatás szoros egységet alkot. December közepén fogadta el az Országgyűlés a HUN-REN magyar kutatási hálózatról szóló új törvényt. Volt több változata is a törvényjavaslatnak, kísérték viták. Mi változik az új törvény révén? Jobb lesz a kutatás feltételrendszere, egyúttal biztosított lesz a kutatás szabadsága, a kutatói hálózat függetlensége és autonómiája?

Növekszik az autonómia és a függetlenség. Itt is induljunk el az alapoktól! A Magyar Kutatási Hálózat javaslattal élt a kormány felé. Az ezt megelőző tíz hónapban nagyjából száz nemzetközi és hazai kutató tekintette át a hálózat működését. 3100 kutató, 19 kutatóintézet van a Magyar Kutatási Hálózatban. Ahhoz, hogy még hatékonyabban tudjon működni, három javaslatot fogalmaztak meg. Az egyik egy rugalmasabb, a kutatás igényeinek megfelelő működési modell. Kettő: az ingóságok és az ingatlanok a kutatási hálózat tulajdonába tétele, és egy olyan hosszú távú finanszírozás, amely nem évről évre biztosítja a kutatásoknak a forrását, hiszen az egyes kutatásoknak, az egyes innovációknak az életideje éveken túlnyúló. Ez teljesítményfinanszírozást és folyamatosan emelkedő finanszírozást jelent. Erre a javaslatra építve a kutatási hálózat vezetése, nagy konzultációt követően, benyújtotta az anyagot a kormánynak. A konzultáció során minden kutatójának és szervezeti tagjának kiküldte véleményezésre a javaslatot, 1374-en válaszoltak is rá, tehát egy külső áttekintés és a tudományos közösség belső vitáját követően került ez a kormány asztalára. A kutatási hálózatot vezető főigazgatók, igazgatók meg is erősítették azt, hogy ezt a törvényjavaslatot támogatják. A társadalmi konzultáció során még néhány olyan módosítás volt, amelyet igényeltek. Ezt a törvényjavaslatot fogadta el az Országgyűlés.

Nem kell esetleg attól tartani, hogy itt is közbeszól majd az Európai Unió vagy az Európai Bizottság, mint mondjuk az egyetemi modellváltásnál? Például arra hivatkozva, hogy kik is ülnek a HUN-REN igazgatótanácsában, vagy, hogy esetleg itt is lehetnek különböző összeférhetetlenségi tényezők.

Sajnos, a Brüsszelt támogató erők, vagy Brüsszeli helytartói itt vannak velünk, és a mindennapokban a magyar tudományos közösség, a magyar nemzet, a magyar társadalom ellen lépnek föl. A tények nem érdeklik őket. Látjuk, hogy Brüsszelt sokszor nem érdeklik a tények, de akkor itt megint, a tények talaján állva, egy: ez nem KEKVA. Kettő: a tudományos közösség autonóm módon kezdeményezte ezt a javaslatot, mi több, támogatta is ezt a javaslatot. A Magyar Tudományos Akadémia többsége támogatta az ingatlanvagyonnak az állam által történő megvásárlását, és közfeladattal történő átadását a Magyar Kutatási Hálózatnak. Ez lényeges különbség. 2007-ben, amikor az akkori kormány a Magyar Tudományos Akadémiának odaadta az ingatlanvagyont, az nem volt közfeladathoz rendelve. Mi úgy adjuk át ezt az ingatlant és ingóságot a Magyar Kutatási Hálózatnak, hogy a magyar kutatás közfeladatával terhelten kell a továbbiakban vinni. Még egy nagyon fontos dolgot ki kell emelni: az új irányító testületre a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és a kulturális és innovációs miniszter kompromisszumos javaslatot terjeszt fel a miniszterelnöknek. Ezek az elemek a magyar tudományos élet szabadságát, autonómiáját és az emelkedő finanszírozását is garantálják, hiszen a jövő évben 18 milliárd forint jut kutatói béremelésre a magyar kutatási hálózatban, és a jelenlegi 48,5 milliárdos éves költségvetés 2027-re, lépésről lépésre, 97 milliárd forintra emelkedik.

Mindeközben a kormány elindított egy, a kutatók hazahívását célzó programot is, Krausz Ferenc Nobel-díjas professzor vezetésével. Kiket és hogyan próbálnak elérni? Mi lehet ennek a módszertana? Eddig inkább fordított volt a helyzet, itthoni lehetőségek, anyagi források híján külföldre mentek a magyar kutatók. Miért jönnek akkor haza?

Először is köszönettel tartozom Krausz Ferenc Nobel-díjas professzorunknak, hogy vállalta, hogy segíti a minisztériumot és a magyar tudományt, a magyar kutatást ebben a feladatkörében. Úgy mondhatnánk, ahogy a sajtóbejelentésen is fogalmaztunk, hogy a magyar tudomány aranycsapatát hozzuk össze, amiben a tízes mez, a Puskás-mez, Krausz Ferencé, úgyhogy egy meggypiros, Krausz feliratú tízes meze van Krausz professzor úrnak. A 11-es, Czibor pedig nem más lett, mint Endrődi Gergely, aki az ELTE Természettudományi Karára érkezik.

Ez csak jelképes, vagy meg is kapták a mezt?

Meg is kapták. A Puskásban rendeztük az eseményt, meg is kapták a mezt, és így innentől mindenkinek, minden új, nagy igazolásnak egy meggypiros magyar mezzel fogunk kedveskedni. Erősödik a magyar kutatási infrastruktúra. Csak a jövő évben 26 milliárd forintot fogunk pályázati forrással a magyar tudomány kutatási infrastruktúrájába tenni. Új, versenyképesebb felsőoktatásunk van, új innovációs kutatási modellünk, amely vonzóbb környezetet jelent. Kifejezetten erre a célra egy hatmilliárd forintos keretet különítettünk el, ami a Bajnokok hazahívása programot jelenti, ennek a kerete emelkedik tovább a jövő évben, megtörténik a kutatóknak, kutatócsoportoknak a hazahívása, ahogyan az együttműködés és a meglévő kutatási kereteknek a kihasználása is, akár egyetemmel, akár a megújult magyar kutatási hálózattal.

Említette a versenyképességet, és ez nyilván szoros összefüggésben van a felsőoktatással, az oktatással, de talán a szakképzés rendszerét is idevehetjük, mert az is markánsan átalakult az elmúlt években.

A versenyképesség tulajdonképpen az, ami a magyar gazdaságot, a magyar társadalmat erősíti. Az uniós elnökségünk során is két célunk volt, versenyképesség és demográfiai fordulat. Az uniós elnökség során azok az ajánlások, amiket elfogadtunk a stratégiai együttműködésre, szakképzés, felsőoktatás, gazdasági szereplők együttműködése, az a magyar modell, és az innováció területén is azt fogadtuk el. Ne felejtsük el a budapesti deklarációt, ami tulajdonképpen a versenyképességi fordulatot próbálja meg az Európai Unióban elérni. Büszkén mondhatjuk azt, hogy szakképzési nagyhatalom vagyunk, a 2020-ban indult átalakításnak köszönhetően. Az idei évben tizedik helyezettek lettünk a világranglistán, tavaly pedig Eb-ezüstérmesek voltunk, előttünk a svájciak, mögöttünk a „sógorok”, ilyen relációban. Ez annak köszönhető, hogy egy gyakorlatközeli oktatási modell, úgynevezett duális képzési rendszer alakult ki. Nyolcadik után most már tízből hatan választják a szakképzést, de mi azt szeretnénk, jelzem a most felvételizőknek is, hogy tízből hét és tízből nyolc legyen.

Akkor mi lesz „szegény” gimnáziumokkal, vagy utána az egyetemi tanulmányokkal? Ha ez a cél, hogy tízből akár nyolcan a szakképzésbe kerüljenek.

A szakképzésben egyszerre lehet szakmát, érettségit és egyetemi továbblépést is szerezni.

Bizonyos oktatási formában, ez a technikum.

Ami ötéves, ott akár az utolsó évet teljes, 60 kredit elismerésével tudjuk az egyetemi időszakban beszámítani, mert az egyetemek és a szakképzők között képzési együttműködés alakul ki. Ezáltal jelent a műszaki természettudomány, informatika területén előrelépést vagy éppen belépést az egyetem vonatkozásában. Közel 100 milliárd forintból 34 szakképző intézményünknek újul meg úgy az infrastruktúrája, hogy a gyakorlatot helyezi a középpontba, tanműhelyek alakulnak. Minden második, szakképzésben lévő diák vesz részt duális képzésben, ezt is tovább fogjuk bővíteni. Digitalizáció: 700 digitális tananyagtartalom készült az elmúlt időszakban. Az oktatók megbecsülése: a szakképzésben oktatók negyedszerre kapnak növekvő bért. 2020-ban 30 százalékot, azt követően, 2023-ban 15 százalékot emeltünk, tavaly 32 százalékos béremelés volt, január 1-jétől 21,2 százalékos béremelésben részesül a 24 ezer, a szakképzésben oktató, ez közel 50 milliárd forint. Brüsszel nem adja ide ezt a pénzt, de a magyar költségvetés biztosítja, pontosan azért, mert a fiatalok sikeresek.

Ez fontos, mert a pedagógusok esetében egyrészt uniós forrásból történik a béremelés. Akkor a szakképzésben oktatók béremelése kizárólagosan magyar költségvetési forrásból történik?

Igen, mert Brüsszel azt nem támogatja, ami a magyar gazdaságot erősítené, az előző logikából, az Erasmusból kiindulva. Innentől a magyar költségvetés, hiszen ez a magyar gazdaság, a magyar fiatalok érdeke, biztosítja az oktatóknak a béremelést, ami közel 50 milliárd forintot jelent. Hasonlítsuk össze 2020-szal, két és félszeres emelkedés van, egy pályakezdőnek, akinek annak idején 280 ezer volt a pénze, most 705. Egy néhány éve oktatónak 320 ezerről 800 ezer forint fölé emelkedik. A több éve oktatónak, akinek 2020-ban 380 volt, most 950 ezer forint körül lesz, ez az oktatói pálya. De motiváljuk a fiatalokat is. A szakképzés nemcsak azért kiváló, merthogy szakmát ad a kézbe, hanem ösztöndíjat is. Az ösztöndíjjal munkára, tanulási eredményre ösztönöz. Nyolcezer forinttól 60 ezer forintig terjed az ösztöndíjrendszer, a szakmaszerzéshez 300 ezer forintot is tudunk biztosítani, hogy el tudja valaki kezdeni a saját szakmáját, és indul január elsejétől a 4 millió forintos szabad felhasználású, 0 százalékos munkáshitel, amellyel szabadon rendelkezhet a 17-25 év közötti, munkát kezdő fiatal.

Mi az elsődleges cél, hogyha ez teljesen szabad felhasználású? Azt gondolnánk, hogy akár valami eszközvásárlás vagy egy műhely beindítása lenne a cél, de ha ez szabadon felhasználható, akkor az bármire költhető.

Mindig eljutunk az autonómia kérdéséhez. Ez egy autonóm döntése annak a fiatalnak, aki ezt fölveszi. Jó a szakképzésben résztvevő fiatalok közé járni, hadd osszam meg néhány élményemet az elmúlt hetekből, hónapból. Egyik fiatal srác azt mondja, autószerelőnek tanul, hogy a műhelyének a beindítására fogja ezt használni, kiváló. Másik, akinek a családjában asztalos vállalkozás van, rögtön el is kezdte nekem sorolni, hogy milyen gépeket fognak ebből megvenni. Ez is tökéletes. Volt olyan srác, aki azt mondta, hogyha meglesz neki a szakmája, akkor vesz egy kocsit.

Jellemzően inkább az az irány, hogy a szakmájukhoz kapcsolódóan szeretnék ezt az összeget felhasználni, annak ellenére, hogy szabad felhasználású?

A szakmájukhoz kapcsolódóan, mert látnak a szakmájukban nagyon fontos perspektívát. Azt számoljuk, hogy körülbelül 300 ezer fiatalnak segíthet ez a munkáshitel, elkezdik itthon a munkát vagy a vállalkozásukat. Ha gyermekvállalás történik a hölgyek részéről, akkor ugyanúgy, mint a diákhitel esetében, itt is az első gyermek után halasztás van, a második gyermek után 50 százalékos elengedés, a harmadik gyermek után pedig a munkáshitel 100 százalékos elengedése valósul meg.

Ha már a családpolitikai vetületeket említette, van még egy érdekes és fontos dolog, amire érdemes talán kitérnünk. A Babaváró hitelnél is lesznek változások, a korhatár szerint.

Több tízezer családnak, házaspárnak segítünk azzal, hogy az élethelyzethez és a tendenciákhoz, trendekhez igazodva 35 éves korra emelkedik a babaváró hitel felvételének a lehetősége. Ez egy 11 millió forintos hitel, szintén szabad felhasználású, 0 százalékos kamatozású. Azt láttuk, hogy a házasságkötéseknél az életkor emelkedik. Most 30,9 évnél, 31 évnél vagyunk, és a Babaváró hitelt a házasok tudják felvenni. Éppen ezért emelkedik 35 évre ennek a korhatára is. A Babaváró hitelről, mindamellett, hogy anyagi biztonságot jelent, fontos azt is tudnunk, hogy az eddig Babaváró hitelt felvett, a 260 ezer házaspártól már 220 ezer gyermek megszületett, tehát mindamellett, hogy anyagi biztonságot teremt, a gyermekvállalásban is tud támogatást nyújtani. Itt is az első gyermek esetében halasztás van, illetőleg a támogatott hitel megmarad, a második gyermeknél 30 százalékos, a harmadik gyermeknél 100 százalékos elengedés van. Az első gyermeknek a felvételt követően öt éven belül kell megszületnie. Nagyjából azt látjuk, hogy a jelenkor élethelyzeteihez ez az idősáv illeszkedik, ez is egy logikai sorba állítható. A 25 éves fiataloknak szja-kedvezmény, ez is több százmilliárd forintot jelent, a 30 év alatti édesanyáknak a gyermekvállalásnál, szja-mentességet biztosítunk, 35 év a babaváró, és ne felejtsük el a csokot, mindaz, ami az otthonteremtést támogatja, az 41 éves korig áll rendelkezésre. Ez egy egymásra épülő, a családok anyagi biztonságát jelentő támogatási rendszer, a jövő évben 3754 milliárd forintot fordítunk családtámogatásra, ez 447 milliárd forinttal több, mint az idei évben, és négyszerese a 2010-ben családtámogatásra fordított támogatásoknak. Nekünk a családok kiemelten fontosak, a családok anyagi biztonságát kell garantálnunk.

Szeretném, ha beszélnénk a kulturális területről is, annál is inkább, mert épp most, az év végén döntés született az előadóművészeti támogatásokról. Idén négymilliárd forintot szánt erre a Kulturális és Innovációs Minisztérium. Amint a tárca helyettes államtitkára, Novák Irén elmondta, olyan jó pályázatok érkeztek be, és olyan nagy volt az igény a támogatásra, hogy ön ezt az összeget még megemelte mintegy félmilliárd forinttal. Viszont ha tovább olvassuk a számokat, az derül ki, hogy több mint ezren pályáztak és 400-nál kevesebben nyertek, vagyis 600 pályázó mégiscsak kiszorult a támogatásból. Nyilvánvalóan nem kaphat mindenki, viszont a támogatási igény mintegy 17 milliárd forint lett volna, az elosztható keret pedig négy és fél milliárd. Mi a szempontrendszer, mik a támogatási elvek? Leírható, hogy a 400 körüli szerencsés pályázó milyen szempontok vagy milyen elvek szerint jutott ezekhez a támogatásokhoz?

Lépjünk egyet hátrébb! A magyar kultúra támogatása kiemelkedő Európában. A GDP egy százalékát fordítjuk kultúratámogatásra, ez messze meghaladja az európai uniós átlagot. Színházba járók vagyunk, fontos számunkra a színház, Európában bronzérmesek vagyunk az egymillió lakosra jutó színházlátogatásban. A közös működtetésű színházak vonatkozásában 15 milliárd forinttal támogatjuk a színházakat éves szinten, 30 vidéki színházat és hét fővárosit.

Ezek a szerződések most év végén lejárnak.

Igen, ami úgy valósul meg, hogy az első negyedévben ezt meghosszabbítjuk, és van forrásbővülési lehetőségünk, már el is kezdtük a színházigazgatókkal megvitatni, hogy hogyan lehet a nézők számára még nagyobb kulturális élményt nyújtó darabokat színpadra állítani.

A szerződések megújítása most van napirenden?

Most tárgyaljuk a színházigazgatókkal, az önkormányzatokkal, minden szempont alapján itt is azt mondom, hogy figyelembe véve a színházak szempontjait, a jelenlegi konstrukcióban március végéig meghosszabbítjuk a szerződéseket, az új bővülő forrásokat jelentő konstrukció pedig április elsejétől lesz elérhető.

A fővárosban négy olyan színház van, amelynek működését a Fővárosi Önkormányzat biztosítja, ezek korábban leváltak erről a közös finanszírozási modellről. Lehetett arról olvasni, hogy a fenntartói megállapodás az önkormányzati fenntartású intézmények esetében is csak a kultúráért felelős miniszter, tehát az ön jóváhagyásával együtt lesz majd érvényes. Ez így van?

Öt az a négy. Vannak olyan színházak, amelyeknek a főváros biztosítja a forrását, és vannak olyanok, amelyeknek a kormány, a minisztérium. Így kell értelmezni Budapesten a közös működtetést. De hogy az eredeti kérdésre is visszatérjek, több mint ezer pályázat, számos pályázat érkezett ugyanazon színházaktól, tehát innentől, ha már arányosítunk a színházak támogatásában, hiszen több produkciót is ebbe a pályázatba tettek, az arányosság, amely szükségszerű, az biztosított, és az pedig, hogy a magyar kultúrát, ami a magyar identitásunkat erősíti, támogassuk, teljesen egyértelmű.

De a tisztán önkormányzati vagy a fővárosi fenntartású színházaknál lesz változás, vagy az a főváros területe?

Ott is azt a normatívát, amelyet a kulturális támogatásra az önkormányzatoknak biztosítani szükséges, a továbbiakban is biztosítja a kormány.

Januártól lesz egy régi-új játszóhely Budapesten, az Erkel Színház, leválik az Operaházról, és egy önálló zenés játszóhely, zenés színház lesz, mégpedig három és fél milliárd forintos állami forrásból. Felvetődött a kérdés, hogy vajon kell-e a Madách Színház és az Operettszínház mellett egy harmadik hasonló profilú zenés musicalszínház Budapesten ennyi pénzből.

Szerintem, ha nézzük a látogatottságot és a nézők igényeit, akkor azt kell látni, hogy az Erkelben az elmúlt időszakban is voltak olyan magyar darabok, a magyar dalszínház struktúrájából adódóan, amelyekre alig lehetett jegyet szerezni. Tehát van erre igényük a magyaroknak.

Pedig ez nem egyszerű feladat, mert a legnagyobb nézőterű színházról van szó, 1500-1600 férőhelyes. Azt estéről estére megtölteni nem könnyű feladat.

Az az új magyar dalszínháznak a vállalása, hogy ez estéről estére megtelik. Ha megnézzük akár a Puskásnak, akár a Baradlaynak a látogatottságát, amelyek ilyen magyar dalszínház struktúrában működve az Erkelben mentek, igenis ez a magyar nézők igényes szórakoztatását fogja tudni biztosítani.

Sokan felkapták a fejüket a három és fél milliárd forintra, mert ha ezt összevetjük azzal a négy és fél milliárdos összegű pályázati keretről, amiről beszélgettünk – jövőre ennyi az állami támogatási keret az előadóművészeti szcénának, beleértve a határon túliakat is –, aránytalannak tűnhet, hogy egyetlen színháznak jut három és fél milliárd. Vagy ez a színház beindításához szükséges?

Azért nem aránytalan, mert az előző az projekttámogatás, ott a pályázat adott előadásokra szól. Mindemellett a közös működtetés melletti több tízmilliárdos támogatást a mindennapi működésre a színházaknak biztosítjuk. Amúgy pedig, ha tovább olvassuk a kormányhatározatot, ami a magyar dalszínházra vonatkozik, akkor ez egy folyamatosan, évről évre csökkenő támogatási összeg, de el kell indulnia a színháznak. Miután elindult, onnantól a megfelelő egyensúly biztosításra kerül.

Visszatérve egy kicsit ahhoz, hogy milyen szempontok is meghatározóak a tekintetben, hogy ki is jut állami támogatáshoz vagy állami forrásokhoz, úgy látja, hogy kizárólag minőségi szempontok érvényesülnek? A korábbi beszélgetésünk kapcsán emlékszem arra, hogy használt egy kifejezést ezzel kapcsolatosan, hogy az támogatandó, ami a nemzeti identitást erősíti. Ez egy fontos szempont?

Ha Magyarországon nem lenne fontos szempont, hogy a kultúránk a magyar identitást erősítse, az nagy baj lenne. A nemzeti kultúránknak kiemelt szempontja kell legyen, hogy a magyarnak lenni-séget erősítse, ez fontos szempont. Büszkén vállaljuk, hogy fontos szempont. De ha már a finanszírozásra visszatérünk, szét kell választani a működési finanszírozást, ami egy meghatározott algoritmus normatíva szerint megy, azoktól az egyéb támogatásoktól, amelyek pályázati formában kerülnek biztosításra. A pályázati formában történők biztosítása meghatározott kollégiumok által kerül megítélésre. Ezek a kollégiumok a szakma, az előadóművészet, vagy akár a képzőművészet, vagy akár mehetünk a művészeti területeken még tovább, jeles képviselőiből áll. Ők ítélik meg azt, hogy az adott pályázatok vonatkozásában kinek, milyen összeget biztosítanak.

A párhuzamosságok kiiktathatók a kulturális finanszírozásban? Mert a minisztérium, a Nemzeti Kulturális Alap, az MMA, a Petőfi Kulturális Ügynökség, mind-mind több százmilliós támogatási keretből juttat pénzt akár pályázóknak, akár más intézményeknek. Össze lehet ezt hangolni? Lehet egységben látni a magyar kultúrát?

Igen, össze lehet és össze kell, és ebben azoknak a kollégiumoknak és a kollégiumok közötti együttműködésnek van kiemelt szerepe, amelyek az adott művészeti területen a források vonatkozásában javaslatot fogalmaznak meg.