Hol tart most a hétéves uniós keret-költségvetés meg az Új Generáció EU nevű helyreállítási csomag tárgyalása?

Ha teátrális akarok lenni, akkor ott, ahol a part szakad. Szöges ellentétben állnak egyes tagállami álláspontok. Vannak a fukarok, akik soha nem akarták odaadni a pénzt, vannak, akik meg nagyon várnak a pénzre, főleg a déli országok. Van egy európai parlamentünk, amelynek van saját agendája, és vannak még a jogállamiság bajnokai. A csomagnak több jogszabályi eleme van, az úgynevezett saját forrás határozatot, ami egy tanácsi határozat, még be kell hozni a nemzeti parlamentekbe is majd ratifikációra. Ez egy nagyon hosszadalmas folyamat, és még az első lépése sem történt meg. A keret-költségvetés szintén egyhangúságot követel meg a tanács részéről, az Európai Parlament részéről pedig egy igent vagy nemet. Kezd fogyni az idő, december végéig úgy kellene elfogadni tagállami ratifikációkkal együtt, hogy január 1-jén életbe léphessen ez a híres mentőcsomag, illetve elindulhasson az új hétéves pénzügyi keretterv. Ez egy borzasztó nagy tárgyalási csomag. Látjuk, hogy beindultak egyébként a háromoldalú egyeztetések az Európai Parlament, a bizottság és a tanács között, de a nagy politikai kép és az arról való alku még előttünk van.

Van egy vagy néhány olyan kérdés, amit ha megoldanak, akkor azzal a lendülettel a csomag mehet tovább?

Ez a kérdés júliusban már eldőlt. A mi álláspontunk az, hogy 2020 júliusában az állam- és kormányfők megállapodtak arról, hogy mennyi pénzt fog tartalmazni a mentőcsomag és a hétéves keretterv, megállapodtak arról, hogy nem lehet politikai, ideológiai feltételekhez kötni, tehát megvan a legmagasabb szintű politikai iránymutatás. A kihívás most az, hogy ezt a különböző jogszabályok szintjén vissza kell tükrözni, és itt jön az, hogy azok, akik soha nem szerették volna odaadni ezt a pénzt, most hivatkoznak álságosan a jogállamiság feltételrendszerére, amiről nem döntöttek az állam- és kormányfők. A fukar négyek és az Európai Parlamentben egyes frakciókból hangok próbálják a jogállamiság mázával leönteni az ellenkezésüket. Jó lenne, ha mindenki félretenné ezeket a politikai játszmákat, és végre döntene a csomagról, mert tényleg nagy szüksége van Európának erre a pénzre. Nagyon nagy tagállamok vannak nagyon nagy bajban. Magyarországaz első perctől kezdve fenntartásokkal kezelte, hogy közösen vegyünk fel nagyon sok hitelt, de ezeket a filozófiai aggályokat félretettük az európai szolidaritás jegyében. Most már csak az kellene, hogy mindenki tartsa be azt, amit vállalt a nyáron és ne akarja most újra kinyitni ezt a vitát.

Az Európai Parlamentben, a tanácsban vagy a bizottságban?

Inkább csak a parlament és a tanács, a bizottság részt vesz a tárgyalásokon, de a döntést együttesen a tanács és a parlament hozza meg a főbb kérdésekben. A tanácsban vannak bizonyos tagállamok, a fukarok, a jogállamiság barátai, akik erre való hivatkozással nem elégedettek a német elnökség szövegével, és ott van az Európai Parlament, amelynek nemcsak a jogállamisági szöveg nem tetszik egyelőre, hanem a pénzösszegek mértéke sem.

Melyik tűnik egyszerűbbnek, a jogállamiság barátainak meggyőzése vagy a tanácsot rávenni arra, hogy emeljen a pénzösszegeken?

Erről a német elnökséget kell megkérdezni, hiszen ez a történelmi feladat most az ő vállán van, ők látják, hogy mely pontokon, hol kell erősíteni. Az biztos, hogy a parlamenti ratifikáció is nagyon fontos politikai kérdés, hiszen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar Országgyűlés is milyen mandátumot adott a magyar kormánynak. Ha mégis visszahoznak ideológiai, politikai nyomásgyakorlási eszközt a csomagba, akkor természetesen ez vörös vonal lesz a magyar Országgyűlés számára is.

Ha a magyar Országgyűlés nem ratifikálja, akkor az meg tudja állítani az európai csomagot úgy, ahogy van?

Meg tudja állítani, hiszen a saját forráshatározat, amelynek a nemzeti ratifikációja kötelező, előfeltétele annak, hogy a közös hitelfelvétel megtörténhessen, és az egész csomag életbe léphessen. De a holland parlament is azzal fenyegetőzik, hogy ilyen pénzösszegeket egyáltalán miért fogadott el anno nyáron a holland miniszterelnök. Nagyon sokszereplős a játék, ezért lenne fontos mindenkinek a történelmi pillanat jelentőségére koncentrálni, azt mondani, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel, kezdjük el kiosztani a bajban lévőknek a pénzt. A magyar kormány mindenben partner. Volt egy megállapodás a nyáron, hogy egy pénzügyi védelmi mechanizmust kell beépíteni a költségvetésbe, hogy a csalások, a visszaélések, az összeférhetetlenség, a korrupció ellen védje. Eljuttattuk a szövegjavaslatunkat a tagállamoknak és a német elnökségnek is, mindenki látja, hogy ha végre szeretnék hajtani azt, amit az állam- és kormányfők lefektettek, akkor itt az egyszerű lehetőség, és már holnap meg tudnánk egyezni. A probléma azzal van, hogy egyesek kinyitják ezt az ideológiai vitát, és olyan jogállamisági feltételrendszert erőltetnek, amely egyáltalán nem egy ilyen rendelet körébe tartozik. A jogállamiságra van már egy létező rezsim Európában. A 7-es cikkelyes eljárás fő szabálya az, hogy csak konszenzussal lehet szankcionálni egy tagállamot. Ha ezt akarja valaki továbbfejleszteni, akkor beszélgessünk erről majd külön, hogyan lehetne ezt a mechanizmust hatékonyabbá tenni, de nem lehet megkerülni egy minősített többséges rendelet szövegével, nem lehet a jogállamiságot a jogállamiság ellenében védeni. Tehát két vita zajlik, az egyik az, hogy a pénzügyi érdekek védelmére van egy minősített többséges rendelettervezet, nekünk van számtalan praktikus javaslatunk, de nem lehet ide keverni az európai értékekről szóló tagállami vitákat.

Jött válasz ezekre a javaslatokra? Mondott valamit a német elnökség?

A német elnökség már két hete bevitt egy szövegtervezetet, és elkezdte az Európai Parlamenttel a tárgyalásait. Ha a fukarok most ki akarják nyitni ezt a jogállamisági vitát, tehát nekik még a német elnökség szövege sem elég erős, akkor ezzel bizonyítják azt, hogy ők nem konstruktívak, ők valójában nem szeretnék, hogy a többéves nagy hitelfelvétel végbemenjen. Nagyon fontos, hogy mindenki felismerje, mire megy ki a játék.

Kik a fukarok?

A hollandok, a svédek, a dánok és a finnek, de az osztrákok is be szoktak csatlakozni. Ha megnézzük a nyári tárgyalásokat, a holland parlamentnek sem elsősorban a jogállamiság volt a legfontosabb problémája, hanem a pénzfelvétel és a pénzügyi megállapodás része. Sok hamis szó esik a jogállamiságról, de keveset beszélünk a mentőcsomag valódi céljáról, a közös eladósodásról, ahol mindenki szolidaritást mutatott. Ezt kellene most már beindítani.

Látszik-e, hogy melyik országnak fájna a legjobban, ha nem sikerülne határidőben dűlőre jutni?

Nem szeretnék országokat jellemezni, hogy ki van a legnagyobb bajban. A statisztikák, főleg a Covid okozta gazdasági válság kapcsán ismertek Európában, de a közösség kohéziója miatt mindannyian érintve lennénk, kihat minden egyes tagországra az, ha valakinek nem jól megy a szekér.

Van valamilyen alternatív javaslat a fukarok részéről, hogy ha nem közös hitelfelvétel, akkor miből lehet újraindítani?

Én még ilyen javaslatot nem láttam, egyelőre csak azt mondják, ha nem lesz erős jogállamisági mechanizmus, akkor nem. Ez álságos, hiszen nem erről állapodtak meg az állam- és kormányfők, hanem azt mondták, hogy egy pénzügyi fegyelmet megkövetelő általános kondicionalitás bevezetéséről legyen szó. Én egyelőre nem láttam a részükről konstruktív hozzáállást. Kedden is volt egy tanácsülés, ott délelőtt én azzal kezdtem, hogy ha a jogállamisági jelentésekről beszélünk, amit az Európai Bizottság nemrégiben hozott nyilvánosságra, akkor legyen az a vita nyilvános. Sajnos a lengyeleken kívül nem nagyon támogatta senki ezt a javaslatot. Elég furcsa, hogy a transzparencia mint a jogállamiság egyik alapeleme itt nem fontos, és nem támogatták azt a javaslatot, hogy kapcsoljuk be a kamerákat, és láthassa mindenki a vitát.

Hogy lehetne ezt megoldani?

Ez már egy bevett szokás. Van a vitának zárt és nyilvános műfaja, és azt mindig az elnökség dönti el, hogy melyik ülés lesz nyilvános, melyik zárt. Tehát erre megvan a kamerarendszer, csak döntést kell arról hozni, hogy melyik pontról beszélünk nyilvánosan. Vajon mitől félnek a tagállamok? Vajon miért nem akarják, hogy az oly sokat hangoztatott jogállamisági jelentésről, amiről minden politikus már két hete nyilatkozik, hogy ez mennyire fontos az Európai Unió számára, a nyilvánosság előtt beszélgessünk a tagállamokkal?

Kapott valami magyarázatot erre?

Nem, síri csönd volt. Ez nekem nagy megdöbbenés volt.

Nincs olyan ülés, amiről ne szivárogna ki, erről is nyilván ki fog szivárogni minden.

Persze, az még rosszabb, mert mi azért szeretnénk ragaszkodni a nyilvánossághoz, hogy legyen egyértelmű, ki mit mondott, miért mondta, hogyan mondta, mert sokkal rosszabb utána tudósításokból meg kiszivárgott jegyzőkönyvekből tájékozódni és utána érvelni.

A zárt részhez nem is lehet hozzáférni? Nincs róla jegyzőkönyv?

Itt van egy történet. Magyarország 7-es cikkelyes meghallgatása tavaly szeptemberben egy zárt ülés volt, készítettek egy összefoglalót a tanácsi titkárságon, ezt egy professzor mint EU-s állampolgár kikérte, és meg is kapta anélkül, hogy megkérdezték volna az érintett tagállamot, hogy hozzájárul-e az összesített jegyzőkönyv kiadásához. Ezt a jegyzőkönyvet mi nem tudtuk észrevételezni, egy Twitter-üzenetből tudtuk meg, mikor a professzor kitette, hogy lám-lám, ez volt a magyar meghallgatás jegyzőkönyve. Amikor a nagykövetünk érvelt korábban a nyilvánosság mellett, akkor pontosan erre is utalt: talán szerencsésebb az egészet élőben közvetíteni, ne kelljen később ilyen bonyodalmakon átmenni.

Most arra számít, hogy meg fogjuk tudni, a zárt ülésen mi zajlott, és elölről kezdődik a vita?

Nem gondolom, hogy most újra elindul ez a vita. Az elvi kérdés számomra, hogy a jogállamisági jelentésekről Európában a európai értékek jegyében nyilvánosan vitatkozunk. Nyilván az lehetett az aggály, hogy mi felkészültünk és láttuk a kettős mércét a jelentésekben, és lehet, hogy tartottak a magyar felszólalástól, talán nem akarták, hogy ez mind nyilvánosságra kerüljön. De mi erről gondoskodni fogunk.

Az Európai Uniónak van egy meglehetősen részletes eszközrendszere a jogállamiság betartatására. A jogállamisági jelentések rendszere, amely most először terjedt ki minden tagállamra, hogy illeszkedik ebbe a rendszerbe?

Kezd kaotikus helyzet felépülni. Mi mindig azon a jogi állásponton voltunk, ha uniós jog sérül, akkor ott a kötelezettségszegési eljárás, ott az Európai Unió bírósága. Ha egy intézménynek baja van egy tagállammal vagy egy tagállamnak egy másik tagállammal, akkor az uniós szerződés rögzíti, hogy az Európai Unió bírósága az illetékes fórum, ahol ezeket a jogvitákat el lehet rendezni. Magyarország minden ítéletet eddig végrehajtott, legyen az bármennyire is elmarasztaló. Mindig megtaláltuk a kölcsönös megoldást, tehát ez egy működő eljárásrend. A másik a 7-es cikkely, annak is megvannak a fokozatai, ki indíthatja, hogyan zajlik a tárgyalás, mi van a végén, hogy szavazunk. A végén a tanács konszenzussal dönt, ez nem hiába ennyire magas garanciákkal körülhatárolt eljárásrend. A 2019-es uniós kampányban mindenki hirdetett valamiféle jogállamisági mechanizmust, mintha csak azzal lehetett volna beszállni a versenybe. És az Európai Bizottság is beszállt, de erősen aggályosnak tartjuk magát a jelenséget is. Meg is kérdeztem kedden, hogy vajon az legális, amit mi most csinálunk? Hiszen úgy hoztunk be egy bizottsági jelentést a Miniszterek Tanácsába, hogy arra nézve nem volt konszenzusos döntés, hiszen tavaly novemberben Lengyelország és Magyarország ezt a megoldást nem támogatta. Mi ragaszkodunk ahhoz a 2011-es kompromisszumhoz, hogy egymás jogállamisági helyzetét lehet vizsgálni, de csak ha mi, egyenrangú tagállami felek a tanácsban beszélgetünk kormányközi alapon, nem vonunk be intézményeket, NGO-kat, szakértői véleményeket. A jogállamiságnak nincs egy pontos, körülhatárolható definíciója, nem lehet egy séma szerint azt mondani, hogy te nem vagy jogállam. Ezért fontos, hogy kölcsönös kormányközi dialógus legyen. A finn elnökség, amely szintén a jogállamiság bajnoka, elkezdte ezt az agendát erőltetni, hogy vonjuk be a bizottságot, majd ők leírják, hogy ki jó, ki rossz, és utána a tanácsban a tagállamok már erről a papírról beszélgessenek. A finnek nem voltak ebben sikeresek, mert nem tudtak konszenzusra jutni arról, hogy hogyan fejlesszük tovább ezt a tanácsi jogállamisági dialógust, de megy a gőzhenger előre.

Nem tudni, mire kívánják használni a jogállamisági jelentést. Köti ez a jelentés a készítő bizottságon kívül bárki mást bármire?

Jogilag senkit nem köt. A probléma az, hogy a kereszthivatkozások ördögi rendszere nagyon tud ártani, fel lehet használni rosszhiszeműen is. Miről van szó? Ha leírnak valamit egy ilyen jelentésben, senki nem fog arra emlékezni, hogy ez kettős mérce alapján íródott, hogy téves információk épültek be a jelentésbe, hanem évekkel később azt mondják, itt az áll, hogy nálatok ez és ez a probléma. Amikor egy későbbi jogi aktus során szempont lesz az, hogy kinél mi a helyzet ezen és ezen intézményeknél, akkor ők már erre fognak hivatkozni. Ha megvizsgáljuk a bizottság jelentését is, gyakorlatilag civilszervezeteknek a véleményére alapoz, nem a magyar kormány észrevételeire, és ezek felbukkannak később európai bizottsági dokumentumokban. Ha azt is megkapargatjuk, akkor azt látjuk, hogy a végén ugyanaz a jelentés van, ami már egyszer megjelent a civilszervezet jelentéseként, de a szervezet gyakorlatilag legitimálja azt a korábbi információt is. Ez egy ugyanolyan dokumentum lesz. Ez a legördögibb ebben a rendszerben, ezért fontos, hogy minden egyes pontját folyamatosan tudjuk ellenérvekkel cáfolni, nagyon fontos, hogy az emberekhez eljusson az információ. Ezek nem jogi eszközök, ezek nem rendeletek, nem kötelező érvényű határozatok, mégis úgy tudnak hatni később a jogalkalmazás során, hogy lehet jogi relevanciájuk.

Hogyan támadhat egy kormány egy jogi relevanciával, hatással nem bíró jelentést?

Nincs más, csak a nyilvánosság. Mivel ez nem egy határozat, nem lehet vele az Európai Unió bírósága elé menni. A diplomácia minden eszközével fellépünk. Nem tud az ember a jog klasszikus eszközeivel fellépni. Például a Sargentini-jelentés egy parlamenti határozat volt. Magyarország megtámadta az unió bírósága előtt, ott volt egy ilyen eszköz. Ezért is kezdeményeztem, hogy legyen nyilvános a vita, hogy lássa ország-világ a kettős mércének a megnyilvánulásait.

A magyar kormány a hazai állampolgárokat akadály nélkül képes elérni, de nyilván nem őket kell meggyőzni. Kiket kell erről meggyőzni?

Itt már egy másik területre tévedünk, a nyugat-európai sajtó és a baloldali liberális média túlsúlyára, ami Európában uralkodik. A közelmúltban Donáth képviselő asszonynak a beismerő vallomása nagyon sok szempontból rávilágít. Ő maga vallja azt be, hogy míg diktatúrázott egész Nyugat-Európa, ők maguk is tisztában voltak azzal, hogy a veszélyhelyzet alatt a magyar kormány intézkedései nem különböztek semmiben más kormányok intézkedéseitől, mégis sajtóhírek, álinformációk meg az Európai Bizottság felelőtlen politikai nyilatkozatai alapján kialakult egy ilyen kép Magyarországról. Senki nem ellenőrizte a tényeket, és beépült a köztudatba. A kérdésre visszatérve, ha az európai közvéleményt kell meggyőzni, nincs más, mint legalább ilyen erővel elmondani, hogy ez mind nem igaz. A felületek kérdése nehéz, mert nem biztos, hogy én minden héten meg tudok jelenni a Politicóban, míg, mondjuk Lili Bayer minden nap leírhat egy-egy Magyarországot nagyon erősen, alaptalanul kritizáló cikket.

Az Európai Bizottság sem végzi el a tények ellenőrzését?

Nem véletlen, hogy az a jelentés ilyen eredménnyel született meg. Vera Jourova Magyarországot egy beteg demokráciának minősítette, és azt mondta, hogy a magyar emberek nincsenek abban a helyzetben, hogy szabadon dönthessenek, ezek olyan mély sértések egy országgal szemben, amit nem engedhet meg magának egy európai uniós biztos, hiszen semlegesnek kell lennie, azért kapta ezt a megbízatást, hogy az egész Európai Unió érdekében járjon el. Nyílt politikai nyilatkozatokat tett Vera Jourova, és Donáth Anna bevallása alapján gyakorlatilag tőle kapta az információkat. Tehát az Európai Bizottságnak megvolt a magyar kormány álláspontja is, de valahogy mégis ezt írta le.

A bizottság elnöke szóvivője útján azt közölte, hogy a biztosban a bizalma töretlen. Ezzel el van intézve az ügy?

Még nincs lezárva ez az ügy. Ursula von der Leyen szintjén kell erről beszélgetni. Várjuk meg, hogy mi lesz a vége, de ebben az adott helyzetben nem lehetett mást lépni, minthogy nagyon határozott választ adni diplomáciai nyelven.

A 7-es cikkely szerinti eljárás hol tart most?

Van egy ilyen 7-es cikkelyes fáradtság, hiszen már mindent leírtunk, mindent elmondtunk, voltak meghallgatások. A legutolsó alkalommal alig kérdeztek a tagállamok. Nem hiába mondta miniszterelnök úr a nyár folyamán, hogy most már szavazzunk, zárjuk ezt le, nézzetek a szemembe, és mondjátok ki, amit gondoltok a magyar jogállamiságról. Most Merkel kancellár asszony ígérte, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy ez lezáródjon. Gyakorlatilag két nap alatt el lehetne dönteni, de innen is látszik, hogy nem érdekük a jogállamiság bajnokainak, hogy ezt a kérdést rendezzük, hiszen addig is folyamatosan lehet rólunk beszélni. Ott vagyunk a boncasztalon, mindig lehet egy kicsit műtögetni, és akkor addig sem beszélünk az ő saját belpolitikai problémáikról. Ez egy nehéz eljárásjogi kérdés. Mi mindig ott leszünk, mi mindig védeni fogjuk a magyar álláspontot, én ezzel tudok élni.

A német elnökségnek van lehetősége lezárni ügyrenddel?

Igen, az ügyrend nagyon sokat jelent, de ha a tagállamoknak a többsége nem támogatja, akkor nem kerül napirendre. Az elnökség tudja úgy irányítani a folyamatokat, hogy könnyebb legyen elérni az akaratát, mintha csak egy egyszerű tagállam lenne, aki szeretné lezárni az eljárást.

Van információjuk arról, hogy az elnökség akarja így alakítani a jogrendet?

Most a költségvetési tárgyalásoké az elsődleges fókusz, ezért annak a dinamikája befolyásolhatja azt, hogyan gondolkodnak a 7-es cikkelyes eljárásról.

A menekültügyi rendszer változása milyen irányt fog venni?

A magyar kormány álláspontja egyértelmű. Mi nemet mondunk a kötelező betelepítésre. A hangszín, a tónus változott, egyre többet beszélünk most már végre arról, hogy a külső dimenzióját kell a migrációnak kezelni, a segítséget helybe vinni, de még nem történt meg az áttörés, hiszen az áttörés akkor lenne, ha az Európai Unió határain kívül kellene lefolytatni azt a jogi eljárást, hogy valaki jogosult-e belépni Európába. A tónusváltás pozitív jele, hogy már egyre többet beszélünk arról, hogyan veszünk részt abban közösen, hogy hazavigyük azokat az embereket a származási országukba, akik nem jogosultak Európában menedékjogra. Jó irány, de két fontos megjegyzés, a kvóta akkor is kvóta, ha a hátsó ajtón keresztül akar bejönni, azért kell nagyon odafigyelni, hogy most mit javasolnak ebben a jogszabályban, de fontos üzenet, hogy már vannak alternatív javaslatok, és fontos, hogy a szolidaritást ismerjük el úgyis, hogy valaki kerítést épít, rengeteg pénzt tesz bele, az is ellentételezésre kerüljön uniós forrásokból, és fókuszáljunk arra, hogyan tudunk hatékonyan együttműködni harmadik országokkal, hogy az emberek ne induljanak el, hogy fogadják vissza azokat, akik nem tudtak bebocsátást nyerni Európába.

Mikorra kell olyan állapotba hozni a megállapodást, hogy ha újraindul egy hullám, akkor az működőképes legyen?

Már 2015 óta nem sikerült egy ilyen megállapodást tető alá hozni, de lecserélték a csomagot, és jött egy új. Nincsenek határidők, az élet a határidő, nem ártana egy következő nagy hullám előtt már egy nagyon jól átgondolt és hatékony, az uniós külső határokat védő és a helyben maradást és a hazatérést elősegítő uniós politikával rendelkezni, de itt is nagyon sok a különbség. Magyarország soha nem kritizálta azokat az országokat, amelyek máshogy tekintenek a bevándorlásra. Sokan a munkaerő-piaci problémáikat oldják meg ezzel. Mi csak annyit kérünk, hogy itt a nemzeti szuverenitás maximálisan érvényesüljön, és ne kelljen nekünk kötelező jelleggel olyan mechanizmusokban részt venni, melyek szöges ellentétben állnak a bevándorláspolitikai felfogásunkkal. Mi nem szeretnénk bevándorló kontinenst, bevándorló országot, ezért más a filozófiai hozzáállás is a kérdéshez.

Azt már sikerült elfogadtatni, hogy a szolidaritásnak különböző formái is lehetnek?

A beszélgetés elindult, és megnyíltak már bizonyos fülek. Míg 2015-ben senki sem akart arról hallani, hogy védjük a külső határokat, mindenki egy nyitott határokon átáramló bevándorlást próbált erőltetni, most már az európai fősodor gondolkodásban is megjelenik, hogy nagyon fontos a határok védelme és az illegális bevándorlás megállítása. Lassan azért haladunk előre.

A globális techcégek megadóztatására, kordába szorítására van-e valamilyen terve akár az Európai Uniónak, akár valamely tagállamnak?

Ez is egy nagyon régi beszélgetés. Már volt terve az Európai Uniónak, egy általános 3 százalékos javaslata is, ez körülbelül két éve megfeneklett a tanácsban. Az OECD berkein belül elindul egy beszélgetés, ahol megpróbálják globális szinten harmonizálni azt, hogyan kell adópolitikai szempontból fellépni a techóriásokkal szemben. Ezek a tárgyalások valószínűleg év végére eredményre is fognak vezetni. Közben vannak országok, amelyek önként bevezették ezt a digitális adót, de nem egyszerű egy ilyen globálisan összekapcsolt világban egyénileg fellépni. A javaslatok ott vannak az asztalon, és előbb-utóbb nem lehet azt a kérdést megkerülni, hogy ha valaki egy ország gazdaságában virtuálisan részt vesz, akkor ne vegyen részt a közterhei viselésében is, hiszen ez egy alapelv.

Hogyan kívánja a kormány végrehajtani a CEU-val kapcsolatos európai bírósági ítéletet?

Azokat a kérdéses passzusokat nem alkalmazzuk a felsőoktatási törvényből, amelyet szóvá tett az Európai Bizottság és az Európai Unió bírósága, de nem a sajtóhírek alapján fogjuk megítélni, hogy miről szól az a határozat. Ez egy 50 oldalas ítélet, és – engedjen meg egy kritikát – az unió bíróságának voltak már jobb minőségű ítéletei is. A felsőoktatási törvénynek is meg kell nézni a passzusait, hogyan lehet megfeleltetni az ítéletnek, és megnézzük azokat a főleg Európai Unióban rendelkezésre álló egyéb példákat, ahol hasonló helyzetet szabályoznak. Van egy nagyon jó bajor modell például, azt is vizsgáljuk. Ez egy hosszú tárgyalási folyamat, lesznek kérdéseink, lesz nagyon sok párbeszéd a bizottsággal. Nekünk az az elsődleges célunk, hogy ne lehessen előnyre szert tenni egy Európán kívülről származó felsőoktatási intézménynek a Magyarországon alapított felsőoktatási intézményekhez képest, és a másik nagyon fontos szempont, hogy a diákoknak garanciát kell adni az országnak arra, hogy tudják, amikor beiratkoznak valahova, a végén meg fogják kapni azt a diplomát.

El tudja képzelni az eredeti állapot helyreállítását? Visszajön a CEU?

Korai ilyenekről beszélni, hiszen a CEU saját döntést hozott, amikor bizonyos tevékenységeit kihelyezte egy másik országba. Itt is hagyott még tevékenységet, és ráadásul a Közép-Európai Egyetem továbbra is működik Magyarországon. Tehát ez nem feltétlenül a magyar kormányon múlik.

Az igazságügyi miniszternek van dolga Varga Zs. Andrásnak, a Kúria elnökjelöltjének személyét ért bírálatokkal? Nincs elég tárgyalótermi gyakorlata, pedig az korábban nagyon fontos szempont volt, amikor a Kúria elnökét jelölték.

Szerintem ez egy nonszensz, hiszen ha valaki ismeri az Alkotmánybíróság tevékenységét, főleg, mióta a 2011-ben bejött a alkotmányjogi panasz, hogy egy mai alkotmánybíró ügyei nagy százalékában kúriai ítéleteket vizsgál felül, amelyben ott van az egész pertörténet, ráadásul a magyar jogásztársadalom legkiválóbb elméi kerülnek az Alkotmánybíróságra. Sok uniós országban átjárhatók a legfelsőbb bíróság és az alkotmánybíróság közötti pozíciók, és ha megnézzük a luxemburgi uniós bíróságot, az ott dolgozó bírák nagy részének egyáltalán nem volt soha tárgyalótermi tapasztalata. Álságosnak tartom ezt a vitát. Igazságügyi miniszterként viszont én Horváth Boldizsár szavait szoktam idézni, hogy az igazságszolgáltatással kapcsolatban a mindenkori igazságügyi miniszternek az a dolga, hogy a tanúja legyen. Tehát én részt vettem a Kúria elnökjelölt személyének a meghallgatásán az OBT ülésén, és meggyőződtem afelől, hogy ez a jelölt az egyik legkiválóbb, legalkalmasabb, hiszen tudásáról, tapasztalatáról ad tanúbizonyságot, de nyilván a döntés az Országgyűlés kezében van.