Az orosz–ukrán háború három és fél évvel ezelőtti kitöréséig a Gazprom vezetékes gáza évtizedeken át olcsó, stabil és bőséges forrás volt Európa számára, ez a korszak azonban mostanra, úgy tűnik, lezárult.

„A Magyarországgal kötött hosszú távú Gazprom szállítói szerződésben az szerepel, hogy a magyar határon adja át, valamivel a holland tőzsdei ár fölött. Ez egy mozgó átlag, mindig az előző hónapok árai alapján állapítják meg a következő hónap árszabását” – magyarázta az InfoRádióban Deák András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézet tudományos főmunkatársa. Efölött van egy, szintén az oroszokkal kötött szerződési struktúra, ami mennyiségi kedvezményt biztosít, egyre közelebb a holland tőzsdei árhoz.

Ha hazánk máshonnan szerezné be a földgázt, azt eredményezné, hogy drágább lenne, mivel az európai vezetékes szállítási díjak is viszonylag magasak, ahogy az Adria felől, LNG-terminálon keresztül is – mondta a szakértő. Ezen túlmenően is jelentkeznének költségek, ugyanis a gázt nem hoznák el a határig, ki kellene fizetni a tranzitköltséget.

„Csak az árat nézve az orosz gáznak még mindig van 5-10, esetleg 15 százalék árelőnye, de ahogy Európa fokozatosan alkalmazkodik az orosz gáz hiányához, úgy fog csökkenni ez az előny is”

– jelentette ki Deák András. Magyarországon a gázimport tavaly a nemzeti össztermék 2,5-3 százalékát tette ki, ennek a 10 százalékát érdemes még hozzáadni, és így jön ki, hogy nagyságrendileg 150-200 milliárd többletköltséget jelentene árban a leválás, valamint ehhez jönne még az esetleges fejlesztési beruházások költsége is.

Az ellátásbiztonság a másik fontos szempont az ár mellett a szakértő szerint, márpedig az a gond, hogy szinte kizárólag csak orosz gáz érkezik hozzánk. Deák András kiemelte, hogy a Gazprom szinte az összes hosszú távú európai szerződését megszegte már a velünk kötöttet kivéve. Viszont egyetlen csővezetéken érkezik hozzánk az ellátás a Fekete-tenger fenekén, a kompresszorállomások jócskán az ukrán drónok hatósugarában vannak, és azt sem tudni, milyen állapotban van a vezeték, hiszen a karbantartást végző nyugati cégek rég levonultak. Emellett egy tranzitország, így Bulgária is hozhat olyan döntést, hogy felbontja a szerződést és betiltja az orosz energia szállítását az EU-ba.

„Energiabiztonsági szempontból ennyire ráutalva lenni egyetlen technológiára és szállítóra agyrém – jelentette ki az NKE tudományos főmunkatársa. – Emellett ott van még a nemzetközi nyomás is, ami eddig csak szóban nyilvánult ugyan meg, de nem elképzelhetetlen, hogy e mellé majd tettek is társulnak. Az Egyesült Államok részéről viszont mindez egy új dolog, a Trump-kormányzat az EU-s szankciós és morális logika mellett még jobban elkezdte forszírozni a teljes leválást.”

A szakértő szerint a közelmúltban bejött a voluntarista politika, a 2022-2023-as energiaválságot is átvészelte hazánk az orosz gázzal, és akkor nem is lett volna könnyű leválni, fizikailag sem. Hangsúlyozta, a gázt addig is olcsóbban kaptuk, de a költségek a jövőben több mint valószínű, hogy növekedni fognak, viszont a magyar kormány mintha nem érzékelné ezeket a kockázatokat. Deák András szerint

az orosz gázról való leválás már most is lehetséges lenne, ha nem is teljes mértékben, de nagy lépéseket lehetne tenni.

Integrálva vagyunk ugyanis a nyugati hálózatokhoz: lehetne behozni az atlanti partvidékről, az Adria felől, a Balkánról vagy akár a Baltikumból is, hiszen van vezetékes összeköttetés, és az idő előrehaladtával a lehetőségek csak bővülnek.

A szakértő szerint fontos kérdés, hogy hogyan fogunk leválni az orosz gázról. Ha például történik valami és leáll a Török Áramlat, akkor a váltás pánikszerű lesz, kényszerek alatt, amit nyilvánvalóan a kereskedők is aszerint fognak árazni. Vagy pedig tervszerűen eltávolodunk kicsit, és akkor egy ilyen eseménynek jóval kisebb lesz a hatása.

Deák András szerint azzal az eshetőséggel is számolni kell, hogy békemegállapodás születik, és akkor minden maradhat a régiben, ez a perspektíva viszont egyre távolibb. Mint mondta, a magyar kormány valószínűleg arra számított, hogy Donald Trump hatalomra kerülése esetén rövid időn belül lezárul a hábor, és a kérdés megszűnik.

Most viszont már az sem biztos, hogy egy orosz–ukrán kiegyezés esetén meg lehet tartani az orosz gázellátást

– jegyezte meg. Donald Trump is pontot tehet az ügy végére, ugyanis globálisan túltermelés van földgázból és olajból, ennek a költségét viszont az amerikaiak nem akarják viselni, mivel ott nagyon magas a kitermelés önköltsége. A szakértő szerint az amerikai elnök a saját gazdasági céljaira használja a háborút, hogy kiszorítsa az európai olaj- és gázpiacról Oroszországot, és e tekintetben Magyarország is potenciális célpont. Úgy fogalmazott: a háború jelenleg ürügy és nem ok. És valószínűleg békés körülmények között is ezt csinálná az USA, csak más eszközökkel

Az Európai Unióban is láthatólag egyre inkább érik az a döntés, hogy valamiképpen teljesen le kellene zárni az orosz fosszilis energiahordozók betáplálását. Eddig „kedves” volt az európai államszövetség, mert ilyen kérdésekben konszenzusos döntéshozatallal döntött, de ennek lassacskán vége a tudományos főmunkatárs szerint. Akár egyetlen ország, például Bulgária is dönthet úgy, hogy a jövőben nem továbbít orosz gázt, akkor pedig ismét jöhet az „átcímkézés”. Deák András szerint

összességében Magyarország orosz gázellátását számos tényező fenyegeti, mind politikai, mind pedig katonai döntéseknek ki vagyunk téve.

A szakértő leszögezte: az orosz gáz jövője Európában nem az oroszok kezében van, és nem is a magyarokéban, hanem jelen pillanatban számos másik szereplőében, amilyen például Ukrajna, az Európai Unió, az Egyesült Államok és Bulgária. Vagyis más országok fogják a kérdést eldönteni, és mivel hazánk majdnem teljes gázimportja innen származik, az ettől való függés szerinte jelentős ellátásbiztonsági kockázatot jelent.