INFORÁDIÓ
2022. január 24. hétfő
Timót

mobiltelefon

távközlés

roaming-szabályozás

európai bizottság

európai parlament

Ha nyárig nincs egyezség, az EU teljes területén visszatérhet a roamingdíj

Ha nyárig nincs egyezség, az EU teljes területén visszatérhet a roamingdíj

Infostart / Fóris György

Kevesen tudják, hogy az a 2017 óta élvezett jog, hogy bármely EU-országban hazai tarifák szerint használhatja mindenki a mobiltelefonját, nem örök életre szól, hanem jövő nyáron megújításra szorul, ellenkező esetben visszatérhet a 2017 előtti roamingdíjak világa.

A 2017. június 15-én hatályossá vált és forradalmi vívmányként ünnepelt barangolódíj-mentesség az akkor elfogadott szabályok szerint jövő év június 30-án lejár, de meghosszabbítható. Az utóbbihoz azonban az kell, hogy az EU-intézmények jövő februárig új javaslattal álljanak elő, amit aztán a szokásos jogszabály-elfogadási procedúra keretében mindenütt ismét meg kell szavazni.

A brüsszeli Politico értesülése szerint alig két hónappal az új javaslat véglegesítése előtt egyelőre több nyitott kérdés is hátráltatja, hogy a jogalkotók időre közös nevezőre jussanak. Márpedig, ha csúsznak a határidők, és nem sikerül jövő júliusig hatályossá tenni a megújításra vonatkozó új közösségi jogszabályt, akkor

az EU teljes területén visszatérhet a roamingdíjak felszámolása

– figyelmeztetnek illetékesek.

A 2017-ben elfogadott és jelenleg is érvényes szabályozás szerint a szolgáltatók nem számolhatnak fel díjat egy másik EU-tagállamból kezdeményezett mobilhívásra, SMS-küldésre vagy adatlehívásra. Más szóval: az EU-n belül utazók 2017 óta bármely uniós országból ugyanolyan díjszabás mellett telefonálhatnak, küldhetnek SMS-t és csatlakozhatnak az internetre mobileszközeikkel, mintha ezt hazájukban (vagy állandó tartózkodási helyükön) tennék.

Bizonyos megszorítások persze léteznek. Így mindenekelőtt a szolgáltatók megkövetelhetik ügyfeleiktől, hogy igazolják lakóhelyüket, illetve hogy “szoros szálak” fűzik a kérdéses tagországhoz. (Szoros szálak fűznek jellemzően valakit egy országhoz akkor, ha például ott dolgozik vagy tanul, és ebbe a kategóriába sorolhatók többek között a határ menti ingázók és a kiküldött munkavállalók.)

Gyakori utazók számára ez a rendszer ma már legalább annyira közismert, mint amennyire többnyire mindenki által “természetesnek” és véglegesnek is tekintett. Az, hogy

az eredeti szabályt – nem utolsó sorban a nagy telekomszolgáltatók leszerelésére is – csupán ötéves időtávra fogadták el,

alig ismert. (A barangolódíjak csökkentése – a szándék maga, majd a fokozatos bevezetése – 2017-ben már 13 éves előéletre tekintett vissza, de a teljes felszámolásnak sokáig ellenálltak a nagy szolgáltatók. A törvényhozók végül azzal győzték meg őket, hogy vállaljanak öt próbaévet, amely alatt megtapasztalhatják, hogy az új rendszer üzleti modelljük szempontjából valóban annyira káros-e, mint attól előzőleg tartottak.)

A fél évtized tapasztalatai végül minden nagyobb résztvevőt meggyőztek az eddigi gyakorlat folytathatóságáról, ám bizonyos részletszabályok, valamint nem utolsó sorban időközben felmerült újabb kezdeményezések kitárgyalása egyelőre hátráltatja a kilátásba helyezett újrázást. (A megújítás amúgy ezúttal tíz évre szólna, utána ismét újbóli megerősítés válik majd szükségessé.)

Főként két nyitott kérdés számít akadálynak. Az egyik az európai fogyasztóvédők és a kezdeményezésüket felkaroló Európai Parlament több képviselőcsoportjának azon követelése, hogy a

távközlési cégek számolják fel az EU-országok között nemzetközi díjtarifát.

A Politico ennek kapcsán idézte Cláudio Teixeirát, az európai fogyasztóvédelmi szervezet (BEUC) szakértőjét, aki szerint abszurd dolog a szokásos belföldi mobilhaszálati tarifák mellett extradíjat is felszámítani egy másik EU-országba irányuló hívásnál akkor, amikor a személyek ugyanezen országok között teljesen szabadon mozoghatnak, és az uniós belső piac egyetlen közös gazdasági térségnek minősül.

Az EP-többség az eddigi egyeztetések szerint láthatóan felkarolta a BEUC-követelést, olyannyira, hogy kezdetben egyik előfeltételnek tekintették e módosítás beemelését a megújításra szánt, 2022 júliusától esedékes újabb szabályozásba.

A távközlési nagyszolgáltatók azonban egyelőre ellenállnak. Közülük a 13 legnagyobb cég elnök-vezérigazgatója múlt héten közös nyilatkozatban emlékeztetett, hogy

egy ilyen váltás a következő négy évben legalább kétmilliárd euró bevételtől fosztaná meg az ágazatot

akkor, amikor a 5G-technológiára való áttérés éppen extra erőfeszítéseket és tetemes előzetes finanszírozást követel az érintett szolgáltatóktól.

A Politico tudni véli, hogy érvelésük részben meghallgatásra talált, és parlamenti részről az “EU-belső” hívásoknál immár nem a különdíjazás teljes eltörlését, hanem “jelentős mérséklését” szeretnék elérni. Annak kitárgyalása, hogy mi minősülhet minden fél számára elfogadható “jelentős mérséklésnek”, a következő hetekre vár még.

Egyúttal nyitott vita folyik arról is, hogy mi legyen az az elvárható maximális követelés, amit a nagy szolgáltatók immár egymás felé érvényesíthetnek annak fejében, hogy ügyfeleik utazáskor egymás hálózatát használják.

A bizottsági javaslatban gigabájtonként kéteurós plafon szerepelt, de az EP ennek mértékén is csökkentene. Ahogy az EP nevében a tárgyalásokat vezető néppárti Angelika Winzig fogalmazott, parlamenti megítélés szerint “a bizottság fellépése nem eléggé ambiciózus”. Amihez a szlovák szociáldemokrata párt színeiben az EP-alkudozásban szintén résztvevő Robert Hajsel még azt tette hozzá, hogy a parlament szerinte nem fog habozni a februári határidőt “arrébb tolni”, ha több idő alatt előnyösebb végeredmény elérésére nyílhat esély.

Nyitókép: Emma Kim/Getty Images
A címlapról ajánljuk

×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018