Egyre nagyobb területen okoz gondot az aranysakál elszaporodása. A ragadozó ráadásul nemcsak a vadállományra jelent veszélyt, néhány esetben a bárányokat és a szarvasmarhák borjait is képes elejteni. Bár a vadászatra jogosultak évről évre több példány elejtését tűzik ki célul, az állomány gyérítése nagyon lassan halad – írja a Magyar Nemzet.

Míg néhány éve csupán egy-két megyében okozott tényleges gondot az aranysakálok elszaporodása, mára az ország szinte teljes területéről jelentenek károkat a vadgazdálkodók. Az aranysakál évszázadok óta jelen van a Kárpát-medencében, az állomány létszáma azonban csupán az 1990-es években kezdett el jelentős mértékben emelkedni, térhódítása pedig szinte megfékezhetetlen. Ma már évi hatezer példányt ejtenek el a vadászok, ami azt feltételezi, hogy a teljes aranysakál-állomány elérheti a több tízezres létszámot is.

A vadászatra jogosultaknak az állományt azonban nem sikerül érdemben gyéríteniük. Nagy István agrárminiszter képviselői kérdésre adott írásbeli válaszában jelezte: más védett és vadászható fajok védelme érdekében fel kell lépni az aranysakál túlszaporodása ellen. A munka azonban nem olyan egyszerű, ugyanis kifejezetten szapora és nagyon intelligens fajról van szó.

Rejtett életet él, egyedül, párban és falkában is vadászik, emellett nem válogat, ha táplálékról van szó. A legtöbbször azt eszi, amihez a legkönnyebben hozzájut: kisemlősöket, pockokat és a mezei nyulak kicsinyeit ejti el. Ugyanakkor az ellési időszakban jelentős károkat okoz a nagyvadállományokban is: a vadmalacok, az őzgidák, a dámborjak és egyes helyeken a gímborjak is a sakál áldozataivá válnak. A vadgazdaságok mellett pedig már az állattartók is egyre több kárról számolnak be: a sakálok a bárányokat vagy az egy-két napos szarvasmarhaborjakat is elejtik.