A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól. Ezért etetésük nem hasznos, mert:

• a hosszú ideje (hónapok, évek óta) tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen "táplálék" diéta megbetegíti a madarakat, ezek egyik formájának külön neve is van ("angyalszárny-betegség");
  
  
• a mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést;
  
  
• növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt;
  
  
• elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot;
  
  
• szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt ("elmocsarasodás");
  
  
• a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelenthet.

Miután az etetés többnyire nyáron kezdődik, az rendszeresen etetett madarak ősszel nem vonulnak el. Ezért a vízimadarak esetében a soha, sehol, semmivel ne etessük őket alapelv betartása jelenti a legjobb, az állatok érdekeit leginkább szem előtt tartó magatartás, figyelmeztet az MME.

Emlékeztetnek, miközben a fagy és a hó a vízimadarak életterét teljesen lakhatatlanná teszi számukra, addig az énekesmadár-etetők madarai számára a fák, bokrok és magas gazosok kínálta élőhely a legkeményebb fagyok és vastag hótakaró esetében is élhető marad. Többek között ez az alapvető különbség az egyik oka annak, hogy míg a hagyományos etetők nem veszélyeztetik az ezt látogató fajokat, addig a vízimadarak etetése közvetlen életveszélybe sorolja az érintett madarakat.

Angyalszárny-betegség

A vízimadár-etetés legszomorúbb következménye, hogy élettanilag és viselkedéstorzító hatását tekintve különösen hátrányosan hat a fiókákra. A szüleiket a nyári etetőhelyekre is követő és utánzó, még repülni sem tudó, tehát jócskán fejlődésben lévő fiatalok a nem megfelelő táplálék miatt visszafordíthatatlan csont- és tollnövekedési rendellenességet szenvednek el, ami röpképtelenséget, közvetve vagy közvetlenül pedig a madár elhullását okozza. Az etetés továbbá az ösztönös túlélési viselkedést is kapcsolja.

Mint írják, a 2016/2017-es tél egyik legszomorúbb tapasztalata rámutatott arra, hogy a tájékozatlan, alapvetően nyilván jó szándékú lakosságot milyen mértékben tudja félrevezetni, rossz cselekvésre ösztönözni néhány megalapozatlan, szakmaiatlan felhívás a Facebookon.

A vízimadarak ugyanis nem valamiféle elháríthatatlan vagy különleges időjárási esemény, hanem a felelőtlen emberek miatt kerülnek bajba.

Téli túlélésüket egyedül az szavatolja, ha ösztöneikre hallgatva időben fagy- és hómentes területre vonulnak.