Strapabíró és igénytelen gyümölcsfa hírében áll a dió, amit sem metszeni, sem permetezni nem kell - ám az utóbbi években a globális áruforgalommal új kártevők is érkeztek, így a diófa is - úgy tűnik - bajban került.

Mint a Feol.hu kormányhivatali információkra támaszkodó cikkéből kiderül, a gyökereket rágó és pusztító cserebogár, valamint a nagy farontó lepke és a kis farontó lepke, továbbá az őshonos almamoly sok kárt okozott már régen is, de az idegenhonos (adventív) kártevők új szintre emelték a veszélyt. Itt a dióaknázó fényesmoly, melynek első példányait 2017. augusztus 24-én fedezték fel.

Idegenhonos még a nyugati dióburok-fúrólégy, ami szintén Amerikából jött. A fúrólégy ehetetlenné - kicsivé és penészessé - teszi a dióbelet, védekezni ellene csak permetezéssel lehet

- például a tiakloprid, a lambda-cihalotrin és az acetamiprid hatóanyagú készítményekkel.

A magas diófák permetezése is lehetséges, vannak olyan háti motoros gépek, amik 10-15 méterre is feljuttatják a szert, ennek használatát azonban 24 órával korábban jelezni kell a szomszédoknak.

A hazai diónemesítésnek százéves hagyománya van.

A dióbelet hűvös, száraz helyen, direkt fénytől védve kell tárolni, utóbbi ugyanis avasodást idéz elő. Több olyan kártevő is van, amelyik szereti a dióbelet. Ilyen az aszalványmoly, és – rácáfolva a nevükre – egyes ruhamolyok is kedvelik. Ezért, amennyiben hosszú ideig szeretnénk a dióbelet tárolni, akkor erre a legalkalmasabb a mélyhűtő.