Az egypropelleres, egyszemélyes Vickers repülőgépet a leghíresebb ausztrál sarkkutató, Douglas Mawson geológus hagyta a végtelen jégmezőn 1911-14-es expedíciója során a Denison-foknál.

Nyolc évvel a Wright-fivérek első sikeres repülése után Mawson elsőként akart átrepülni a Déli-sarkot fedő jégsapka fölött, ám a kiválasztott járművet az indiszponált őspilóta és kalandor az expedíció előestéjén darabokra törte egy bemutatórepülés során. A kutató ennek ellenére elszállíttatta a brit Vickers Művekből elsőként kikerült repülőgépet az Antarktiszra, hogy ott szánhúzó traktorként használja - a szárnyak helyett sítalpakat szereltek rá -, de a Vickers motorja csődöt mondott a rettentő hidegben.

Bár Mawson 1929-ben még egyszer visszatért a repülőhöz, 1931-ben végleg a sorsára hagyta. A roncsot legutóbb 1975-ben látták teljesen belefagyva a jégbe.

Egy újabb expedíció, amely már harmadik nyáron kutatott a roncs után, január 1-jén bukkant a Mawson-féle repülőgép jégbe fagyott maradványaira, a fém csőváz darabjaira a Commonwealth-öbölbeli Denison-foknál.

A maradványokat a Mawson Kunyhói Alapítvány kutatói fedezték fel, akik igyekeznek konzerválni a néhai sarkkutató expedíciójának emlékeit a helyszínen, Denison-foknál is.

Tony Stewart, az expedíció vezetője az antarktiszi repüléstörténet nagy pillanatának nevezte a felfedezést, amelyet a telihold és az apály egy ritka, csak sokévenként előforduló konstellációja tett lehetővé.