Nem könnyű a tengeri teknősök élete: a cápák, a halászok és az élőhely szűkülése miatt folyamatosan csökken a számuk. Az életüket nem könnyítette meg a tavaly nyári libanoni háború sem, s ha mindez nem lenne elég, új ellenség is megjelent a színen: a rókák, amelyek a tengerparton találtak menedéket a csaták elől, és rákaptak a teknőstojásra.

A teknősök addig voltak biztonságban, amíg - 25 éven keresztül - Dél-Libanont elfoglalva tartották az izraeliek; akkor ugyanis a hadihajók a part mentén járőröztek, és éjszakánként mindenkit távol tartottak a parttól május és november között - amikor a teknősök lerakták tojásaikat, és a kicsik kikeltek.

Míg az izraeliek védték a teknősöket, a helyükbe érkezett ENSZ-kéksapkások a kihalás szélére sodorták őket. A Fidzsi-szigetekről érkezett kontingens például tíz dollárt fizetett a teknősök darabjáért a helyi halászoknak, az állat ugyanis nekik csemege. Szerencsére a libanoni teknősök "védőangyala". Mona Halil talált egy ENSZ-tábornokot, akit meghatottak a szavai, és aki megtiltotta a beosztottjainak, hogy teknőst vásároljanak ebédre.

Ezzel azonban nem lett vége a libanoni teknősök megpróbáltatásainak, tojásrakó helyük ugyanis azon a partszakaszon található, amelyet az egymással élesen rivalizáló két síita szervezet, a Hezbollah és az Amal tart ellenőrzése alatt.

Szerencsére a Hezbollah az ál-cserepesteknősök barátjának bizonyult: a fegyveres szervezet teknősmenedéknek nevezte ki az általa ellenőrzött partszakaszt - az Amal azonban erre nem hajlandó.

"Nem vagyok oda a Hezbollahért, de tényleg jók a teknősökhöz" - ismerte be Mona Halil, aki emlékeztetett arra, hogy a Földközi-tenger térségében vészesen csökken a teknősök száma: mindössze minden ezredik teknősbébi éli túl a megpróbáltatásokat, és tér vissza negyed század múlva a születési helyére, hogy utódról gondoskodjon.