"Nem én ettem meg a sütit", "nem én törtem össze a babát" - a gyerekek gyakran próbálják meg átverni a szüleiket, hogy leplezzék apró "bűneiket. Most az is kiderült, hogy ezt sokkal fiatalabb korban kezdik, mint ahogy eddig a tudósok feltételezték róluk.

A Portsmouth-i Egyetem pszichológiai karának kutatói ötven kisgyereket figyeltek meg, és kifaggatták a szüleiket is a kicsik szokásairól. Kutatásuk eredményeként hét kategóriát állítottak fel a hat hónap és három év közötti gyerekek "hazugsági+ szokásairól.

A legkisebbek a sírást és a nevetést használják a "csalásra"; mivel gyorsan megtanulják, hogy mindkettővel fel tudják magukra hívni a figyelmet, a "fegyvert" olyankor is bevetik, amikor nincs rá valódi okuk.

Ez egyébként minden gyakorló szülő tudja, aki megfigyelte, hogy a kicsik néha egy pillanatra abbahagyják a sírást, mikor meghallják a közeledő lépteket, azután újult erővel folytatják a bömbölést, nehogy a szülő megnyugodva visszaforduljon.

"Ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy tudják, milyen következménnyel jár, ha sírni kezdenek. Pontosan ez történik akkor, amikor a felnőttek hazudnak - kivéve persze, hogy utóbbiaknál ennek erkölcsi súlya van" - hangsúlyozta a kutatást vezető Vasudevi Reddy.

Nyolchónapos korra a módszereik tovább finomodnak: titokban csinálják azt, amit nem engednek meg nekik a szülők, és ilyenkor igyekeznek elterelni a felnőttek figyelmét magukról.

Kétéves korukra már valóságos "hazugság művészekké" válnak, hiszen képesek blöffölni, ha büntetés fenyegeti őket.

Reddy szerint a legkisebbek az apró füllentések során felfedezik, milyen következményekkel járnak a hazugságok bizonyos helyzetekben - így azt is, hogy aki sokat hazudik, annak később nem fognak hinni.