Becslések szerint ma már a magyarországi ellátások 25-30 százaléka magánegészségügyi szolgáltatóknál történik. A járóbeteg-ellátásban magasabb, a fekvőbeteg-ellátásban alacsonyabb ez az arány, és a területi adottságok is nagyban befolyásolják a számokat.

A Primus Magánegészségügyi Szolgáltatók Egyesületének elnöke az InfoRádióban elmondta: 2023-ban csökkent a magánegészségügyi szolgáltatás igénybevétele idehaza, aminek főleg gazdasági okai voltak. Javarészt a nem sürgős, halasztható beavatkozásoknál volt tapasztalható visszaesés, inkább kivártak akkoriban a betegek.

Az elmúlt két évben viszont emelkedtek a számok a magánegészségügyben,

tavaly pedig teljesült az a várakozása is a szolgáltatóknak, hogy az érintettek alávetették magukat azoknak a nem sürgős műtéteknek, amelyeket egy vagy két évvel korábban elhalasztottak vagy inkább nem kértek.

Lancz Róbert szerint azért válik egyre népszerűbbé Magyarországon is a magánegészségügyi szektor, mert a páciensek közül vagy egyre többen megengedhetik maguknak, hogy az ellátásra több pénzt szánjanak, vagy egyszerűen belátják azt, hogy az állami szférában tapasztalható hosszabb várólisták miatt nem halogathatják tovább a különböző vizsgálatokat, ezért inkább jobban kinyitják a pénztárcájukat, és mennek a magánorvoshoz. Az érintettek számára szükségszerű, hogy valahogy hozzá kell férni az egészségügyi ellátáshoz. A Doktor24 Csoport vezérigazgatója kiemelte: a magánegészségügyi szolgáltatókhoz fordulók között a legtöbben aktív korúak, akik általánosságban véve ritkábban járnak orvoshoz, mint például az idősebb emberek. Ebből adódóan

az aktív állampolgároknál a gyógyításra szánt forrás relatíve alacsony a családi költségvetésben, még akkor is, ha az érintett családtag magánegészségügyi szolgáltató ellátását veszi igénybe.

Lancz Róbert felhívta a figyelmet arra is, hogy az országon belül régiónként eltér, mennyire képes kiszolgálni a lakosságot, illetve mennyire tudja kielégíteni az igényeket a közegészségügy. Különböző módon jelentkezik az a kényszer, hogy valahol meg kell gyógyíttatniuk magukat az embereknek.

A magánegészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevők körében idén is egyértelműen bővülést látnak. A Primus Magánegészségügyi Szolgáltatók Egyesületének elnöke emlékeztetett, hogy a 2020-as évek elején nagyon jelentős áremelési időszak volt, de az elmúlt két évben ez a dinamika jóval kisebb lett, a magánegészségügyi szolgáltatókhoz fordulók köre viszont folyamatosan nő.

Jöhet-e plusz állami támogatás a várólisták ledolgozására?

Sinkó Eszter egészségügyi szakközgazdász is egyetért azzal a megállapítással, hogy egyre többen veszik igénybe a magánegészségügyi szolgáltatásokat. Mint mondta, az egyik legjobban kelendő szolgáltatás a magánszülészet, és ebben a tekintetben a főváros „szinte mindent visz”. A Budapesten élő édesanyák egyharmada-egynegyede hozza világra a gyermekét magánszülészeten. Vidéken természetesen mások az arányok, sokkal kevesebben gondolkodnak így, vagy kisebb számban engedhetik meg maguknak ezt a lehetőséget.

Az egészségpolitikai szakértő szerint egyértelműen koncentráció megy végbe a magánegészségügyi ellátási szektorban.

Akiknek van pénzük arra, hogy megfizessék a magánegészségügyi szolgáltatásokat, inkább a megbízható, kiszámítható, átlátható ellátást biztosító magánorvosokat keresik fel.

Ráadásul a magánszektor egyre több minőségi szolgáltatást tud nyújtani, akár egyszerre is.

Sinkó Eszter hozzátette: azáltal, hogy az állampolgárok egyre több magánszolgáltatást vesznek igénybe, komplexebb ellátási csomagra is vágynak. Tapasztalataik szerint az érintettek többféle járóbeteg-szakellátást, egynapos beavatkozást és kórházi ellátást igényelnének, amik a kiépített magánegészségügyben széles körben biztosítottak, szemben az „egy-két szakmás magánrendelőkkel”.

Ez a trend azért is alakult így, mert az állami egészségügyi ellátásban hosszúak a várólisták. A Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság elnökhelyettese elmondta: a 2024-es évben 5 milliárd forint állt a szakállamtitkárság rendelkezésre, hogy „ledolgozza” a várólistákat a közellátó rendszerben dolgozó intézmények számára, ehhez képest ebből az összegből 2 milliárdot nem is használtak fel. Úgy véli, ebben a helyzetben nem meglepő, hogy az egészségügyi szolgáltatók „nem hajlandók többletmunkát végezni azért a díjazásért, amit a kormányzattól kapnak”. Sinkó Eszter azt gondolja, ez jelzés, figyelmeztetés a kormány felé, hogy alacsony az a díjtétel, amit jelenleg a közszolgáltatásban lehet kapni.

Hozzátette: az állami egészségügyet jelenleg 110 százalékon finanszírozzák, vagyis az átlagos támogatáshoz képest ösztönzőleg még plusz 10 százalékot „dob rá” a kormány a közszolgáltatásokra, hogy az orvosok, dolgozók végezzék el a szükséges beavatkozásokat, ellátásokat. Az egészségügyi szakközgazdász szerint ez a támogatás „láthatóan kevés”, és

legalább 130 százalékon kellene finanszírozni a közszolgáltatásokat, hogy a „dolgozók hajlandóak legyenek bevállalni a várólisták ledolgozását”.

Mint fogalmazott, a kormányzat részéről „sürgősen korrekcióra lenne szükség, de egyelőre nem érzékeli ennek a fontosságát, vagy legalábbis másfajta prioritások mentén gondolkodnak a döntéshozók”.

Sinkó Eszter ugyanakkor kitért arra is, hogy az állam idén növelte a finanszírozási díjtételeket, havonta 12,5 milliárd forintot ad a közellátásnak, és ennek hatására arra számít, hogy az év második felében több műtétet lehet majd elvégezni. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor nem biztos, hogy a magánellátási kereslet olyan mértékben fog növekedni, mint az utóbbi időben. Az egészségpolitikai szakértő hozzátette: ha a díjtételek növelése mellett a kormány a várólisták ledolgozására nem csak plusz 10, hanem 30 százalékot fordítana a továbbiakban, akkor biztosan érezhető lenne, hogy az állampolgárok sokkal szélesebb köre férne hozzá a közszolgáltatásokhoz, mint eddig.