A Kárpát-medence aszályoknak való kitettsége rendkívül gyorsan növekszik, és európai kitekintésben hazánk, ezen belül pedig elsősorban az Alföld a klímaváltozás válságterületének számít – forgalmazott az InfoRádióban Pinke Zsolt, a HUN-REN Talajtani Intézetének tudományos főmunkatársa.

A klímaváltozás első számú negatív következménye, hogy a felmelegedés miatt a talajok felső szintjei teljes mértékben elveszítik a nedvességtartalmukat, a növények így nem jutnak nedvességhez a talajból, Ez a növénytermesztés minden ágazatát érinti. Emellett az erdőállományunk is rendkívül kitett, miután a mélyebb rétegekből is már évtizedek óta folyamatosan tűnik el a víz, vagyis egyre mélyebbre csökken a talajvíz szintje az ország minden régiójában – tette hozzá.

Bár az aszály elleni harc esetében az öntözést olyan „varázsszerként” szokás emlegetni, ami megoldást jelent a mezőgazdaság számára, a szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy az aktuális vízkészletszámítások eredményeként 350 ezer hektáron, esetleg ha mindent „kimaxolunk”, akkor 500 ezer hektáron tudunk öntözési technológiákat telepíteni. Ugyanakkor az öntözhető területek kiterjedése a klímaváltozás rendkívül gyors és radikális hatásai következtében feltehetően tovább fog zsugorodni, vagyis inkább ennél is alacsonyabb értékkel kell majd számolni. Ez pedig az is jelenti, hogy a most szántóföldi művelésben, kertművelésben vagy egyéb gyümölcs- és szőlőtermesztési ágazatok által

használt területeknek legfeljebb 8 százalékát leszünk képesek körülbelül öntözni

– emelte ki Pinke Zsolt. Ráadásul az öntözési technológiák a magas telepítési és fenntartási költségek miatt csak a legkiválóbb területeken és a kifejezetten magas hozzáadott értékű kultúrák esetében jelentenek fenntartható védekezési irányt.

A hőség mellett az egyenetlen csapadékeloszlás is kihívást jelent – az egyre gyakoribbá váló gyors, intenzív csapadékesemények során a felszínre hulló, illetve az áradások által szállított vízből nagy területen szétterítve, a lehető legnagyobb mennyiséget kell tudni beszivárogtatni a talajainkba – kiváltképp az Alföldön –, mert a talaj rendelkezik a legnagyobb víztároló képességgel.

Pinke Zsolt szerint Magyarországon a művelés alatt álló talajok tetemes része egyáltalán nem, vagy csak kevéssé alkalmas művelésre, szántóföldi gazdálkodásra: itt a termésátlagok eleve rendkívül alacsonyak, és a földek rendkívül kitettek az aszályoknak. „Ezeken a talajokon egy versenyhelyzetben lévő mezőgazdasági termelő Észak-Amerikában vagy Nyugat-Európában semmiképpen nem fogna szántóföldi művelésbe” – fogalmazott a szakértő, aki szerint

az ilyen területekről vissza kellene vonni a művelést, és ott kellene megvalósítani a víz szétterítését, tározását.

Kitért arra is, hogy a meglévő jó és kiváló adottságú területeken kezdeni kell valamit a termésszerkezettel, mert szerinte a magyar mezőgazdaság a jelenlegi szerkezeti problémáival fenntarthatatlan. A fentieken túl a vetésszerkezetben inkább a klímaváltozás kihívásaihoz sokkal jobban alkalmazkodó, továbbá sokkal magasabb hozzáadott értékű terményekkel kellene foglalkozni.

Felidézte: Magyarország a csemegekukorica vonatkozásában az egyik vezető termelő Európában, de szerinte nem lehet egyetlen növényre felépíteni egy egész agrárium kitörését, ezért fontosnak tartana egy, az egész vertikumot – az előállítástól az értékesítésig – átfogó közgazdasági vizsgálatot annak feltárására, egyrészt hol, milyen növényekkel, milyen potenciállal rendelkezik Magyarország, másrészt hogy milyen piacok vannak, ahol ezeket érdemes értékesíteni.

„Itt a jövőre kell tudni fókuszálni, tehát meg kell tudni azt mondani, hogy 15-20 év múlva milyen növények lesznek potenciálisan jól eladhatók, és hogy milyen területen van versenyhelyzete egy ilyen mezőgazdaságnak” – összegzett a HUN-REN Talajtani Intézetének tudományos főmunkatársa.