Schmidt Mária Csurka István író, politikus szobrának avatóünnepségén a lakitelki Hungarikum Ligetben azt mondta: Csurka István a magyar rendszerváltozás meghatározó alakja, a magyarság ügyének, megmaradásának harcosa volt.

Kiemelt szerepet játszott a „kiégett és elbizonytalanodott kommunista diktatúra válságának elmélyítésében”, cselekvő szerepet játszott a megbuktatásában és a kiépülő új Magyarország megszületésében – tette hozzá.

A főigazgató úgy véli, Csurka politikusként és íróként is egyaránt azért küzdött, hogy „a magyarok felemeljék a fejüket, öntudatra ébredjenek, és kiegyenesítsék a gerincüket”. Kiemelte: a magyarok önérdekalapú politizálásának a szószólója volt, ezért kikiáltották a demokrácia ellenségének.

Elmondta, azok vádolták és illették ezzel, akik „a kommunista rendszer bukása után sem keltek fel a húsos fazekak mellől és akik a kommunista diktatúra működtetői és haszonélvezői voltak”, de mint mondta, Csurka ismerte, sőt, kiismerte őket.

„Amint Csurka a magyar nemzeti politizálás központi alakjává magasodott, szélsőséges, radikális, jobboldali, fasiszta, sőt náci, de főleg antiszemita és persze Nyugat- és Amerika-ellenessé vált, s így minden állítása, érve érvényét vesztette”, nem játszották többé a darabjait, kiírták a magyar drámairodalomból – fűzte hozzá a történész.

Schmidt Mária szerint Csurka István leplezte le előszőr a Soros-hálózatot, tárta fel gyökereit, mutatta be céljait és hívta fel a figyelmet arra az „eminens veszélyre, amit ez a pénzosztó szervezet a szuverenitásunkra gyakorolt”, amiért rágalmazták, támadták és meg akarták félemlíteni.

A főigazgató szólt arról is, hogy Csurka írásai, megszólalásai „kellemetlen figyelmeztetések voltak”, a realitással szembesítette a magyarokat, és „diagnózisaiban szinte soha nem tévedett”, majdnem mindenben igaza volt, csak rossz volt az időzítés. Hozzátette, nem neki „akartunk hinni, hanem a vágyainknak”. Kiemelte: Csurkának a magyarság sorsa volt az első, és ő a magyarság jövőjéért aggódott, ellenfelei pedig azért, hogy ne lepleződjön le „foltos múltjuk”.

Schmidt Mára úgy véli, Csurka Istvánt azért azonosították antiszemitaként, mert az „nagyon is kapóra jött” Magyarországon azoknak a zsidó származású kommunistáknak, akik a viselt dolgaikat firtató minden kérdést egyből antiszemita megnyilvánulásnak bélyegeztek, hogy ezzel „ússzák meg az elszámoltatásukat”.

„Golyófogónak még jó leszek”

Szatmáry Kristóf országgyűlési képviselő (Fidesz) köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy Csurka István a korát megelőző látnok volt. Mint mondta, lehet, hogy nem volt igaza a maga idejében, de hogy később sok mindenben igaza lett, azt az egykori ellenfelei sem tagadhatják.

Ha személye vitákat is generált a múltban, életművének egyes elemei vitathatatlanul a magyar irodalomtörténet és a magyar történelem előremutató, megkerülhetetlen részét képezik manapság - tette hozzá, majd kiemelte: Csurka István a magyar nemzet igaz ügyének „golyófogója” volt.

Bíró Zoltán irodalomtörténész, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító elnöke úgy fogalmazott, törekedni kell arra, hogy Csurka István életműve „közkinccsé váljon”. Egyik utolsó drámájáról, a Hatodik koporsó című művéről azt mondta: ezzel a drámával Csurka István a magyar történelem, a magyar élet egyik tragikus groteszkjét teremtette meg.

Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke, a Népfőiskola Alapítvány kuratóriumának elnöke ismertette: a Hungarikum Ligetben három pantheon van, és Csurka István szobra a nemzeti pantheonba került. Idézte Csurka István egyik híres mondatát, miszerint „golyófogónak még jó leszek”, majd hozzátette: a rendszerváltáskor kellett az az erő, ami Csurkában volt.

A bronzszobrot Lantos Györgyi szobrászművész készítette, és Kókai Géza, Lakitelek lelkipásztora áldotta meg.