Teljesen természetesnek mondható emberi igény, hogy amire büszkék vagyunk, azt megosztjuk egymással – fogalmazott Kovács Anna szociológus, hiszen szó sincs arról, hogy a digitalizáció felgyorsulásával temetni kellene az emberi kapcsolatokat. A kérdéses a gyerekek helyzete, a posztolás a gyerekekről.

Jogi szempontból is lehetnek kérdések, miután

a szülőnek kötelessége lenne a gyermeke személyiségi jogait védeni,

ezáltal nagyon kontraproduktív,ha pont ő árasztja el az internetet a gyerekéről készült fényképekkel. Ráadásul a közösségi médiában nagyon sok az a fajta felvétel, amelyen a gyermek például túlzottan hiányos öltözékben, idegenek számára is elérhető módon szerepel.

Napjaink embere késztetést érez arra, hogy a magánéletét – az internet segítségével – a nyilvánosság előtt élje.

A lájkok és az azonnali reakciók stimuláló hatással vannak az emberekre

– magyarázta Kovács Anna Sára –, arra ösztönözve őket, hogy ha kicsit maguk alatt vannak, és szükségét érzik valami töltésnek, akkor egyszerűen kiposztolnak valamit, legyen az egy gyerekfotó, vagy akár a reggelijük.

Az viszont már

közel sem mindegy, hogy a megosztott tartalmat kik láthatják

– hívta föl a figyelmet a szakember. Hogy annak mutatom-e meg, akit egyébként beengedek úgymond az intim terembe, erre nyilvánvalóan a közösségi médiában is van lehetőség, megkérve az érintetteket, hogy ne osszák tovább, vagy mindenki számára elérhetően, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy például a családi felvételek esetében a gyerekek abban a korban vannak, amikor teljességgel megértik, és ennek tudatában képesek igent vagy nemet mondani a posztolásra.