Semjén Zsolt mintegy kétszáz gyermek előtt úgy fogalmazott, hogy az emléknapnak három jelentése van: az első a gyász és könny érzése, a második az igazság kimondása Trianon ügyében, a harmadik pedig a büszkeség hangsúlyozása, hiszen "túléltük, itt vagyunk".

A miniszterelnök-helyettes megemlítette: a trianoni diktátum készítői azt hitték, "a magyarságot megölik" azzal, ha gazdaságát, társadalmát tönkreteszik, de nem így lett.

A Rákóczi Szövetség és a várpalotai Trianon Múzeum közös összetartozás napi ünnepségén Semjén Zsolt kiemelte: "a résztvevő magyar fiatalok nem turisták és nem vendégek, mivel itthon vannak".

Semjén Zsolt úgy vélte, a trianoni döntést semmi okuk nincs ünnepelni azoknak az országoknak, akik akkoriban nyertesei voltak a diktátumnak. Beszélt a Trianon után kialakult államokról, melyek közül "Jugoszlávia és Csehszlovákia már a múlté, Románia számára pedig nemzeti sorskérdés az, hogy a moldovai románoknak eszük ágában sincs csatlakozni Nagy-Romániához, Ukrajna nem is létezett akkoriban, csak a Szovjetunió részeként, míg Ausztria kétségkívül megvolt és létezik, de elég ambivalens a viszonya a köztársaságnak a császársághoz".

Jelezte, hogy 1990-ben Magyarország Ausztriával egyetemben még a legkisebb állam volt a térségben, azonban a Jugoszlávia és Csehszlovákia szétesésével létrejött utódállamok - Románia és Ukrajna kivételével - mind kisebbek, mint hazánk.

"Túléltük Trianont és hiszünk abban, hogy megmaradunk" - fogalmazott a miniszterelnök-helyettes, hozzátéve: a magyar kormány sokat tesz ezért. Mint elmondta, négy dolog kell ahhoz, hogy az elszakított nemzetrészek magyarsága megmaradjon: az identitás megőrzés támogatása az oktatáson keresztül, a nemzet közjogi egyesítése az állampolgárság megadásával, a külhoni magyar etnikai pártok támogatása a minél erősebb magyar képviseletért, továbbá az elszakított területeken élő magyar cégek gazdasági megerősítése.

Takaró Mihály irodalomtörténész közölte, hogy a jelenlévők közül szinte mindenki Magyarországról jött volna Trianon előtt, tehát máig hat az akkori döntés. Úgy vélte, ahhoz, hogy valaki jó magyar legyen, ma már nem kell fegyvert fogni, ököllel verni a falat, de van néhány teendő: törvényes párkapcsolatot, gyermekeket kell vállalni, fel kell nevelni és magyar iskolába járatni őket. Mert "aki magyarul ír, olvas, gondolkodik, ismeri a kultúra minden szegletét, annak a magyarság nem gúnya, hanem bőr, vagyis levehetetlen" - jelentette ki.