Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Szigethy Attila

Életrajz

1957. április 23-án Kádár János az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának ülésén „speciális nehézségként” értékelte Szigethy Attila forradalomban betöltött szerepét. „Még nálunk sincs ez a dolog lezárva” – mondta. „Azt hiszem, hogy ebből az egész kásából végül is az fog kijönni, hogy Szigethy Attila az ellenforradalom zászlaja volt, és politikailag az ellenforradalom oldala mellett állt.”

Szigethy Attila 1912-ben született Kapuváron. Már fiatalon csatlakozott a népi mozgalomhoz, a háború után a Nemzeti Parasztpárt országgyűlési képviselőjévé választották, 1954-től a Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei alelnökeként dolgozott. Nagy Imre reformpolitikáját támogatta, s Erdei Ferencnek köszönhette, hogy amikor emiatt leváltották, a Kistölgyfai Állami Gazdaság igazgatója lett. A forradalom kitörésének hírére Győrbe ment, ahol az ideiglenes nemzeti tanács elnökeként igyekezett konszolidálni a helyzetet és megakadályozni a vérontást.

„Rendet akarunk teremteni, a nép rendjét, amelyben az ember ember tud lenni, olyan rendet, amelyben a múltnak semmi önkénye nem kaphat helyet.” Fogalmazott október 26-ai beszédében Szigethy.

Amikor október 30-án megalakult a Dunántúli Nemzeti Tanács, annak elnökeként tárgyalásokat kezdeményezett a Nagy Imre-kormánnyal. Követeléseik között szerepelt a szovjet hadsereg kivonása, általános és titkos többpárti választások kiírása, a szólás-, sajtó-, gyülekezési,- és vallásszabadság kihirdetése, az ország semlegességének kinyilvánítása. Nem csoda, hogy utóbb a kádári megtorlás a kiutat Szigethy ellenforradalmárrá minősítésében vélte megtalálni. Mielőtt azonban megrendezték volna a Dunántúli Nemzeti Tanács perét, a Kádár-kormány komolyan számolt a nagy formátumú politikussal. Novemberben, amikor Kádárék fontolóra vették, hogy a konszolidáció érdekében feldúsítsák a kormányt köztiszteletben álló pártonkívüli politikusokkal, többször is felmerült a neve. Őt azonban nem sikerült megnyerniük. 1957 februárjában még a Hazafias Népfront delegáltjaként hivatalos úton elutazhatott Bulgáriába, a győri pártvezetés azonban már ezt sem nézte jó szemmel: a pártlapban folyamatosan támadták a személyét, majd miután Kádár az előbbiekben említett mondatával szabad utat adott, májusban letartóztatták. A tervezett nagy per azonban Szigethy esetében elmaradt: többszöri kísérlet után 1957. augusztus 12-én önkezével vetett véget életének.

Idézetek

„Rendet akarunk teremteni, a nép rendjét, amelyben az ember ember tud lenni, olyan rendet, amelyben a múltnak semmi önkénye nem kaphat helyet.” Szigethy Attila beszéde. 1956. október 26. In: Szakolczai Attila: Az 1956-os forradalom és szabadságharc. 1956-os Intézet. Budapest, 2001. 162–163.

Ebinger Endre, a győri Forradalmi Nemzeti Tanács pedagógusokat képviselő tagja így emlékezett Szigethy Attilára: „Este 8-kor (október 27-én, vagy 28-án) Szigethy Attila a győri városházán tartott sajtóértekezletet külföldi újságírók számára. (...) Szigethy Attilát akkor láttam először, egy szót nem váltottam vele, hátul álltam, hallgattam. (...) Én nem így képzeltem el a forradalom Győr megyei vezérét. Kissé köpcös, joviális úriember volt. A városháza előtt egy-két ezres tömeg ordított, nehezen tudtam elképzelni, tűzbe tudná hozni vagy meg tudná fékezni őket, de mint politikus, nem keltett rossz benyomást.”

„A városháza előtt óriási tömegben magam is együtt skandáltam az emberekkel Szigethy Attila nevét. Olyan rendkívüli pillanata volt ez a városnak, amikor emberek tömege talált egymásra: közös cselekvésről áhítoztunk, és azt fogalmazgattuk, hogy mit akarunk együtt, s ennek az együttlélegzésnek, együttakarásnak volt letéteményese és szimbóluma Szigethy Attila.” (Idézet M. Kiss Sándortól)

Tóth István, a Győr-Moson-Sopron Megyei Tanács Munkástanácsának elnöke, 1951-től Szigethy Attila munkatársa a megyei tanácsnál, így emlékezett Szigethyre: „Kellemes kapcsolatom volt vele, szomszédos szobában dolgoztunk (...). Attila mellett azért teszek mindig tanúságot, mert tudom, hogy ha ő valakinek valamit ígért, az rögtön írásba volt téve, és be is tartotta. Igen sokan jöttek hozzá akkoriban. (...) Ilyesminek sokszor voltam tanúja, és nagyon becsültem, mert igyekezett az embereken segíteni. Ez a jó tulajdonsága 56-ban is kijött.”

Tóth István, a Győr-Moson-Sopron Megyei Tanács Munkástanácsának elnöke, 1951-től Szigethy Attila munkatársa a megyei tanácsnál, így emlékezett Szigethy 1956-os szerepvállalására: „Ezen a szombati napon, október 27-én jött egy telefon, hogy a munkástanácsok elnökeit hívják a városházára. Ekkor volt egy fontos momentum, amit Szigethy Attilára nagyon jellemzőnek tartok. Megyek be a folyosón a nagyterembe, összeszaladok vele. (...) A köszönés utáni első mondata az volt: Markó Gyula tanácselnököt ne bántsátok. A legelső dolga volt, hogy ezt kérje, pedig Markónak is része volt benne, hogy neki 54-ben távoznia kellett a megyei tanácstól.”