Hangsúlyozta, hogy a magyar bankszektor mindig jogkövető volt és most is az, ennek megfelelően arra készül, hogy a parlament által hozott jogszabályokat, a Kúria döntését, a minisztériumi és jegybanki állásfoglalásokat maradéktalanul végrehajtsa. Így a bankok visszafizetik az ügyfeleknek az árfolyamrésből fakadó banki bevételeket valamint az egyoldalú, a gazdasági válság hatására végrehajtott kamatemeléseket. Ez azt jelenti, hogy a devizahitelesek annyi pénzt fognak visszakapni, hogy - nagy tömegben - legalább úgy, sőt sokkal jobban fognak járni, mintha egykoron forintban vették volna fel a hitelt - mondta.

Ebből, és a Kúria azon döntéséből, amely azt mondta, hogy a kedvező kamatért az ügyfelek vállalták az árfolyamkockázatot, kiindulva azzal számolnak, a jogszabály azt fogja előírni, hogy a forintosítás piaci árfolyamon történik.

Az ügyfelekkel való elszámolás módszertanáról szólva kifejtette: Magyarországon több száz hitelintézet nyújtott olyan lakossági hiteleket, amelyeknél most felmerül az elszámoltatás kérdése. E hitelek esetében az esetleges túlfizetés visszaszámolása annyira bonyolult, hogy külön kellett választani a jó adósokat - akik folyamatosan, rendben fizettek -, és azokat, akik hátralékot halmoztak fel. Különböző matematikai algoritmusokkal lehet csak a visszafizetések összegét meghatározni.

Ahhoz, hogy a visszafizetések rendben, határidőre megtörténjenek, nagyon hosszú egyeztetési folyamatra volt szükség, ahol a kormány és a jegybank által megadott terveket kellett a gyakorlat és az informatika nyelvére lefordítani. A szakmai egyeztetések eredményeként jutottak el azokhoz a képletekhez, amelyek révén mindenki arra számíthat, hogy a kormány elvárásainak megfelelően fillérre pontosan meg tudják határozni a bankok az ügyfeleknek visszafizetendő összeget - mondta a főtitkár.

Az elszámolás bekerülési költségét egyelőre csak becsülni tudják, nagyjából ezermilliárd forintról lehet szó. A bankok azzal számolnak, hogy a következő évben mintegy kilenc hónapig e folyamat lebonyolítására kell fordítani a teljes bankszektor valamennyi kapacitását és tartalékát. Az ügyfeleknek kifizetendő mintegy ezermilliárdhoz tehát még hozzáadódnak a kilenc hónap teljes munkaerő- és informatikai fejlesztési költségei, ami szintén több száz milliárd forint. A bankok csak a folyamat lezárása után tudnak előre tekinteni és a portfóliókat az új korszaknak megfelelően rendbe hozni és építeni - tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogyan látja a bankszektor jövőjét, a főtitkár kifejtette: Magyarországon olyan külföldi bankok működnek, amelyek a régió valamennyi országában rendelkeznek kirendeltségekkel. A magyarországi jelenlét nyilvánvalóan abból az igényből fakad, hogy a nagy vállalati ügyfeleket a régióban egységes módon szolgálják ki, ez viszont megköveteli, hogy Magyarországon is jelen legyenek. Ezért nem számol azzal, hogy teljes bankbezárással járó kivonulások lesznek. Azt ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy a súlyarányok változni fognak, lesznek olyan bankok, amelyek az átlagnál gyorsabban növekednek és olyanok is, amelyek tovább zsugorodnak. Átrendeződést vár, azzal azonban nem számol, hogy "valaki itt hagyja az országot és lerázza a cipőjéről a port" - mondta Kovács Levente.

Hozzátette: már csak azért sem, mert aki a bankszektorba ruház be, több emberöltőben gondolkodik, és "egy több emberöltős beruházást nem szoktunk otthagyni néhány sikertelen év után".

Megjegyezte ugyanakkor: ezek az évek oly mértékben sikertelenek, hogy talán nincs is példa arra, hogy egy bankszektor ilyen veszteségfolyamatot kibírjon. Magyarországon a nagyon felkészült menedzsmentnek és a tulajdonosi helytállásnak köszönhetően a bankszektor kibírta, stabilan és kiszámíthatóan működik - tette hozzá.