Az egyes skandináv országok egyszerre szigorúbbak és rugalmasabbak az ukrán menekültekkel szemben – mondta az InfoRádióban Kovács Emese, a Migrációkutató Intézet kutatója. Rugalmasabbak abból a szempontból, hogy egyszerűsítették a menekültügyi eljárást, viszont sok szabályon szigorítottak az elmúlt években.

Májusban körülbelül 80 ezer ukrán menekült volt Norvégiában, ennek a fele, 40 ezer a számuk Svédországban, míg Dániában 36 ezren vannak – derült ki az összes kiadott engedély és az ideiglenes védelemben részesülők számának összehasonlításával.

Az Európai Unió 2022-ben aktiválta az ideiglenes védelemről szóló 2001-es uniós irányelvet, ez a jogalapja az ukrán menekültek befogadásának. Svédországnak ezt tagállamként közvetlenül alkalmaznia kell, Dánia és Norvégia külön eset. Norvégia nem EU-s tagállam, Dánia pedig kivételt élvez, tehát nem kell alkalmaznia a menekültügyi szabályokat. Így ez a két ország külön törvények segítségével kezeli az ügyet, de nagyon hasonlóan, mint az uniós irányelv.

Kovács Emese szerint ez alapján azt feltételeznénk, hogy egységes a befogadás. Ám az irányelv, illetve a helyi törvények csak kereteket adnak a befogadáshoz, és az adott tagállam határozza meg a jogosultak körét, illetve hogy milyen jogosultságok és milyen támogatási formák elérhetők az ukrán menekültek számára. Ez alapján látható, hogy

Norvégia a kezdetekben nagyon befogadó, szolidáris hozzáállást tanúsított.

A támogatások magasabbak voltak, a jogosultak köre jóval szélesebb volt, tehát például kettős állampolgárok számára is nyitva állt. A statisztikai adatokban látható is, hogy nagyon sokan emiatt Norvégiát választották célországnak.

Ám miután megnőtt az érkező menekültek száma, az ország egy éles váltással korlátozóbb irányban indult el. Megtagadta a kettős állampolgárok számára a védelmet, és más területeken is leépítette a kedvezményeket, mint például a korábban bevezetett rugalmas elhelyezést: korábban nem kellett befogadóközpontokba küldeni az ukrán menekülteket, hanem családoknál, ismerősöknél is el lehetett szállásolni őket, ezt a rendszert is leépítették. Elsőként ők vezették be, hogy Nyugat-Ukrajna egyes megyéi biztonságos területnek tekinthetők, tehát az onnan érkezők szintén nem jogosultak automatikusan védelemre.

Dánia nem annyira kedvelt célország.

Dánia jellemzően a legszigorúbb a skandináv országok közül a menekültügyi politikáját tekintve, viszont az ukránok esetében jóval rugalmasabb szabályokat vezettek be.

Meggyorsították az eljárást, az ukránok ma is elhelyezkedhetnek magánszállásokon, és összességében kedvezőbb helyzetben vannak az ukrán menekültek, mint más menekültcsoportok. Eközben az integráció területén ugyanolyan feltételekkel kaphatnak támogatást és férhetnek hozzá integrációs programokhoz, mint az egyéb menekültcsoportok.

Mint a Migrációkutató Intézet kutatója elmondta, a skandináv országok közül Dániában a legalacsonyabb az integrációs támogatás, inkább egy erős munkaerőpiaci szemlélet működik. Az a céljuk, hogy a menekültek minél hamarabb munkába álljanak, ezért minél alacsonyabban kívánják tartani az integrációs támogatásokat, szociális segélyeket a számukra.

Svédországról korábban mindenkinek az jut eszébe, hogy mennyire befogadó és liberális menekültpolitikát folytat. De itt teljes paradigmaváltás történt, korlátozó rendelkezéseket vezettek be, és nemcsak az ukránokra, hanem az összes menekültcsoportra vonatkozóan.

Az ukrán menekültek itt szembesültek a legkeményebb feltételekkel

– derült ki a kutatásból.

„Az első időszakban például nem volt lehetőségük regisztrálni a lakcímnyilvántartásban, pedig ez a rendszer mindhárom országban alapvető a hétköznapi életben. Kapnak a lakosok egy számot, és azon múlik az embernek az élete: ha ez a szám megvan, akkor mindenhez hozzáférnek, bankszámlanyitáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, ezt kérik az oktatási rendszerben a gyerekek beléptetéséhez és így tovább. Mindenhez kell ez a lakcímnyilvántartás, és ezt nem biztosították a számukra az első időszakban” – idézte fel Kovács Emese.

Ezért az ukrán menekültek csak menedékkérő státuszban maradtak, tehát egy olyan ideiglenes státuszban, amely nagyon alacsony támogatást jelent. Napi ellátmányt kaptak, némi pénzbeli ellátást és lakhatást, de olyan körülmények között, ami éppen hogy biztosította a megélhetést, vagy talán még azt sem az ottani árak mellett. Később, 2024-ben változtattak ezen a szabályon. Most már az ukrán menekültek egy év után bekerülhetnek a lakcímnyilvántartásba. De azt mutatják a statisztikai adatok, hogy

nagyon sokan elhagyták Svédországot a korai, nagyon szűkmarkú hozzáállás hatására.

Akik 2022 márciusa óta megérkeztek és regisztráltak az országban, azoknak a kétharmada már nem tartózkodik a svédeknél.

Ebben a három országban az ideiglenességre alapul a befogadás. De közben az ott élő ukrán menekültek nagy része nem akar visszamenni Ukrajnába akkor sem, ha véget ér a háború – mondta a szakértő, hozzátéve, hogy Migrációkutató Intézet tanulmányának is ez a konklúziója.

Az Európai Unió és a skandináv országok is azt feltételezték, úgy adták meg az ideiglenes védelmet, hogy ha a háború véget ér, akkor az ukrán menekültek visszatérnek. Arra számítanak, hogy a nyugati hatalmak majd finanszírozzák az újjáépítést, és lesz egy gazdasági ösztönző is Ukrajnában, ami majd visszavonzza a menekülteket. Viszont Kovács Emese szerint az derült ki a kutatásokból, hogy egyre kevesebb megkérdezett ukrán tervez valaha is visszatérni Ukrajnába. Nem bíznak az ukrán államban, az ukrán kormányban, és sokkal jobban bíznak a befogadó skandináv országok vezetésében.

„Van egy hatalmas bizalomvesztés, és azt gondolják, hogy még ha véget is érne a háború, nincs arra garancia, hogy Ukrajna politikailag stabil ország lenne. És ugye azt sem tudhatják, hogy Oroszország nem támadja-e meg újra az Ukrajnát valamikor. Tehát annyira bizonytalannak érzik a helyzetet, hogy sokan nem tervezik a hazaköltözést” – mondta.

A kutatás szerint félnek attól is, hogy mennyire tudnának visszaintegrálódni Ukrajnába ők és a gyerekeik. Azt érzik, hogy van egy társadalmi feszültség az otthon maradt ukránok és a kivándoroltak között, tehát nem biztos, hogy örömmel fogadnák őket vissza. Kovács Emese rámutatott: itt emberi szempontok, egyéni életutak vannak, és a gyerekeik jövője is nagyon fontos szempontként van jelen a kivándoroltaknál. Látszik ugyanis a tanulmányban az is, hogy nagyon meg vannak elégedve a gyerekeik iskolai, óvodai ellátásával a skandináv országokban, és sok menekült számára a gyerekeik élete a fő szempont, az alapján fogják eldönteni, hogy hazamennek-e vagy nem.

De az nagy kérdés, hogy milyen feltételekkel maradhatnának.

A ma érvényben lévő európai uniós irányelv 2027-ig biztosít nekik tartózkodási jogot az Európai Unióban.

„Az irányelvet eddig kétszer hosszabbították meg. De ha véget ér a háború 2027-ig, akkor elvesztenék ezt a jogosultságot, és nagy kérdés, hogy akkor mi történik. Azt gondolom, hogy majd biztosítani kell nekik valamilyen szinten, hogy maradhassanak” – mondta Kovács Emese, a Migrációkutató Intézet kutatója az InfoRádióban.