Az Egyesült Királyság még Boris Johnson miniszterelnöksége alatt beleegyezett, hogy egy része – Észak-Írország – a brexit ellenére gyakorlatilag az európai uniós szabadkereskedelmet lehetővé tévő vámunió része marad. Mindezt a felek a földrajzzal és az ír szigeten fenntartandó békével magyarázták.

A koronahű északír protestánsoknak azonban – és így a londoni kormánynak – sem tetszett, hogy cserébe vámellenőrzésnek kell alávetni – az országon belül – a brit fő szigetről Észak-Írországba tartó árukat. Az EU-s szabványok miatt egyes árucikkek így eltűntek az északír szupermarketek polcairól. Mindez hónapokon át tartó vitákat, a nemzetközi egyezmények brit részről való felrúgását és Észak-Írországban a katolikus és protestáns közösségek közti feszültségek erősödését váltotta ki. Patthelyzet alakult ki: a britekkel Írország révén határos EU a belső piacát akarja védeni a potenciálisan szabvány alatti, brit területről becsempészett és olcsóbb áruktól, viszont a britek szuverenitásérzékét sérti, hogy az országukon belül, a belkereskedelmet fékező vámhatár állt fel.

A felek most áttörésként értékelik azt, hogy

a britek lehetővé teszik az EU hozzáférését a Nagy-Britannia és Észak-Írország közötti áru- és élőállat-forgalom adataihoz.

(A két országrész együtt alkotja jogi értelemben az Egyesült Királyságot.)

„Ez új alapot teremt az északír záradékról szóló uniós–brit tárgyalásoknak” – mondta Maros Sefcovic, Brüsszel főtárgyalója. „Egyazon dologra összpontosítunk – megtalálni a legjobb megoldást Észak-Írországnak. Az adatmegosztásról szóló megállapodás pozitív lépés az északír záradékról szóló tárgyalásokon” – tette hozzá James Cleverly brit külügyminiszter.

Áprilisban lesz az évtizedeken át terrorral és gyilkosságokkal tarkított északír konfliktust lezáró nagypénteki egyezmény 25. évfordulója, és a katolikus ír gyökereire büszke Joe Biden amerikai elnök többször is nyomást gyakorolt Londonra, hogy nem megy el az ünnepségekre, ha a britek nem zárják le a vitát az unióval.

Amikor Nagy-Britannia még EU-tag volt, az átjárható határ eltompította a protestánsok és az Írországhoz húzó katolikusok – a brit politikai nyelvezetben a „nacionalisták” – közötti feszültségeket. A britek és az írek olyat értek el, amire az oroszok és az ukránok képtelenek: mindkét közösség otthon érezte magát a történelmileg vitatott területen, és kapcsolatban maradt „anyaországával”. (Bár a brit nacionalista sajtó szerint nem ők az egykori hódító hatalom, hanem az EU játssza Oroszország szerepét a mostani vitában.) A brexit miatt megváltozott státusz – a vámolás szükségessége – azonban kezdi feléleszteni a gyakorlatban megbékélt két közösség közötti diszharmóniát.

A brit kormány és az EU képviselői most megállapodtak, hogy január közepén ismét találkoznak, ami arra utalhat, hogy

felújíthatják heti rendszerességgel tartott tanácskozásaikat.

Mindkét fél „intenzív tárgyalásokat” ígért a brexit utáni kereskedelemben belső határellenőrzést bevezető és így az ír–északír határt nyitva tartó, a brit kilépési egyezményhez csatolt északír záradékról. London azt mondja, hogy a jelenlegi szabályozás akadályozza a belső forgalmat és első ízben Leo Varadkar ír miniszterelnök is túl szigorúnak nevezte az eddigi alkut.