Az október közepi uniós csúcs után is alkudozik London és az EU a jövőbeli kereskedelmi és biztonsági viszonyról – erről állapodott meg a hétvégi magasszintű beszélgetésen Ursula von der Leyen brüsszeli bizottsági elnök és Boris Johnson brit kormányfő.

A felek úgy látták: elegendő előrehaladás történt ahhoz, hogy egy hónappal kitolják a határidőt. Tették ezt annak ellenére, hogy a hivatalos álláspont mindkét oldalon az, hogy

még mindig nagy a szakadék köztük a halászat, az állami támogatások és a vitarendezési mechanizmus kérdésében.

A minialku nyomán a héten Londonba látogat Michel Barnier, az Európai Unió főtárgyalója hogy találkozzon brit kollégájával, David Frosttal. Egy héttel később pedig Frost megy Brüsszelbe.

A brexitet követő brit-európai kereskedelmi viszonyról és biztonsági együttműködésről szóló újabb tárgyalási fordulót Johnson és von der Leyen egy szombati telefonbeszélgetés során hagyta jóvá.

Az üzenet a tárgyalók felé az volt, hogy „tegyék intenzívebbé a megbeszéléseket és hidalják át a szakadékot”. A brit kormányfő és az uniós vezető közleménye szerint „fontosnak találják, hogy megpróbáljanak megoldást találni, ha lehetséges és megalapozzanak egy jövőbeli erős Uniós-brit kapcsolatot”.

A tárgyalásokat azért kell hamarosan lezárni, mert az év végén lejár az az átmeneti időszak, ameddig meg lehet állapodni. Boris Johnson jelezte, hogy december 31-én túl nem hajlandó kiterjeszteni az átmeneti időszakot – amikor még uniós szabályok érvényesek Nagy-Britanniában. Ezt követően kész arra is, hogy alku hiányában a Kereskedelmi Világszervezet vámszabályozása lépjen életbe a kétoldalú kereskedelemben. Az unió és Nagy-Britannia egyetlen szárazföldi határán, Írország és Észak-Írország között ugyanakkor a vámsorompók az elmúlt évtizedek felekezeti békéjének aláásásával fenyegetnek.

Az, hogy most ilyen magas szinten került szóba a brexit utáni viszony, arra utal, hogy

a tárgyalások a jogi-technikai alkudozás után átléptek a politikai szférába.

Johnson és Von der Leyen megállapodtak, hogy „rendszeresen konzultálnak a kérdésben”. Legutóbb júniusban beszéltek egymással. Johnson akkor azt mondta: „ideje beültetni a tigrist a tankba”, és kifejezte abbéli hitét, hogy nyár végére tető alá hozzák az alkut.

Ez elmaradt, és később október közepét jelölte meg határidőként – az uniós vezetők brüsszeli csúcstalálkozójának idejét.

Von der Leyennel folytatott beszélgetésében Johnson azt mondta: szerinte az EU és Kanada kapcsolatát idéző kereskedelmi alkura van szükség Londonnal. A Kanadával kötött uniós szerződés, a Ceta az áruk 89 százaléknak esetében garantál vámmentességet. Fontos adalék, hogy a baromfihús, a hús és a tojás esetében maradnak a vámok, és hogy vámmentes kvóták alapján folyik a kereskedelem. A Ceta szinte alig szabályozza a szolgáltatások és azon belül a pénzügyi szolgáltatások témakörét, ami a londoni City fő profilja és a brit gazdaság egyik húzóágazata. Emellett az alku része, hogy fennmarad az áruk határon történő ellenőrzése. A Kanadával kötött uniós szerződés emellett megtiltja, hogy a tengerentúliak a levédett európai földrajzi nevet másoló, harmadik országbeli termékeket importáljanak – például pármainak nevezett sonkát vagy camembert-nek nevezett sajtot.