Mindössze egy évnyi regnálás után francia államfő talán soha nem volt annyira népszerűtlen, mint Francois Hollande, a legutóbbi felmérések szerint a lakosság alig 25 százaléka elégedett működésével. A tavaly pozitív változásokat és mindenekelőtt nemzeti megbékélést ígérő politikus eddigi tevékenységével éppen az ellenkező eredményt érte el.
Az azonos neműek házasságáról szóló törvény áterőltetése rég nem tapasztalt társadalmi megosztottságot eredményezett, a foglalkoztatási helyzet szintén beígért javítása helyett pedig a munkanélküliség immár meghaladja a soha nem látott 11 százalékos szintet, és az előrejelzések szerint a helyzet legalább az év végéig tovább fog romlani. A költségvetési deficit ugyancsak előirányzott 3 százalék alá csökkentéséből sem lesz semmi 2013 végére, a jelenleg 3,7 százalékon álló hiány lefaragásához Brüsszel kénytelen volt két éves haladékot adni a francia kormánynak.
Ugyancsak az államfő és egyes kormánytagok nyilatkozatainak a számlájára írják, hogy egy év alatt erőteljes ellenérzés alakult ki a gazdagok és általában a vállalkozók iránt Franciaországban. Ezt az irigységgel és féltékenységgel is megterhelt hangulatot a kormány most azzal igyekszik ellensúlyozni, hogy a cégvezetők fontosságát méltatja, ám ezt a retorikai műveletet a párt szélsőbalra húzó szárnya, illetve maga a szélsőbal is erős ellenérzésekkel szemléli.
Mindezt tetézi Franciaország nemzetközi és főleg európai elszigetelődése, amióta megromlott a viszony Francois Hollande és Angela Merkel között. Sokan e változás számlájára írják, hogy a szocialista párt nemrég durva támadást intézett a német kancellár ellen, az általa folytatott, szerintük megszorító politikát jelölve meg a gazdasági problémák forrásaként.
A kialakult helyzet miatt egyre elégedetlenebb franciákat azonban a jelek szerint az dühíti a legjobban, hogy nem tudni, mit akar az államfő, amiből az is következik, hogy nem igazán lehet látni, de főleg érteni az általa kinevezett kormány politikai céljait. A miniszterek például rendre egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek, a pénzügyi tárca vezetője és az újraiparosítási miniszter között pedig úgy tűnik, hogy immár nyílt hatalmi harc folyik. Mindezek fényében nem meglepő, hogy a legtöbb elemző arra figyelmezteti az államfőt, társadalmi robbanáshoz vezethet, ha nem változtat eddigi politikáján.