Jól megy az északiaknak - általában ők állnak az élen azokon a listákon, amelyek az országok gazdasági versenyképességét, a közszolgáltatások állapotát, vagy éppen a nehezen meghatározható boldogság szintjét mérik.

Egy átlagos képességekkel megáldott és átlagos bevétellel rendelkező ember szívesen születne ott újra, ha lehetne - jegyzi meg az Economist. A skandináv államok nemcsak irigyelt jólétet teremtettek, de méretükhöz képest nagy a kulturális befolyásuk is.

A legjobb külföldi film Oscarjáért egy pazar dán történelmi film, a Királyi affér van versenyben, és az angol nyelvű piacot is meghódították a skandináv krimik: filmek, könyvek és tévésorozatok egyaránt. Az okostelefonok és tabletek népszerű játéka, az Angry Birds is északi madár, csakúgy, mint az online hallgatható Spotify zeneszolgáltatás.

De hogyan is érték el az egyes helyeken irigyelt jólétet és befolyást? Már régóta nem igaz az a sztereotípia, hogy a skandináv államok hatalmas adókat szednek és abból tartják fenn a jóléti rendszert - írja az Economist -, francia baloldali politikusok, és Amerikában Barack Obamát az ország "elsvédesítésével" vádoló republikánusok nagy bánatára.

Az igazság az, hogy náluk "kisebb" az állami szektor, mint sok más helyen. A vállalati adó 22 százalék - alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban. A svéd költségvetési deficit 0,3 százalék, szemben Amerika 7 százalékos hiányával.

Mindez a közszolgáltatások reformjának tudható be - ha valami működik, akkor nem számít, hogy azt az állami vagy a magánszektor szolgáltatja-e - jegyzi meg az Economist.

Dániában és Norvégiában is magáncégek működtetik a közkórházakat. Svédországban és Dániában a szülők bónokat válthatnak be gyerekeik iskoláztatására - ha például egy dán szülő, drágább magániskolába küldené az utódot, akkor csak a különbözetet fizeti ki.

Mindeközben átlátható módon elszámolnak - Svédországban minden hivatalos irat bárki számára hozzáférhető.

Van, ami azonban rossz ízű még a svédasztalon is - jegyzi meg az Economist, amely túl magasnak és egy idő után fenntarthatatlannak találja az adók, a közkiadások és a szociális segélyek szintjét, bár dícséri a dánokat, amiért fizetik az elbocsátott dolgozók átképzését.