A természet első válaszadói gyakran a madarak – állítja prof. dr. Szép Tibor, a Nyíregyházi Egyetem Környezet-és Természettudományi Intézetének egyetemi tanára.

"A magyarországi madárfigyelő hálózat által gyűjtött adatok révén részletes képet kaptunk arról, hogyan változtak meg a madárfajok előfordulási mintázatai és hogyan alakultak az egyedszámok az elmúlt 30–40 évben, az éghajlati hatások következtében. A tavasz korábban kezdődik, egyre nagyobb a szárazság a nyári hónapokban, a telek enyhébbek, az extrém időjárási események egyre gyakoribbak – ezek pedig közvetlenül befolyásolják a madarak viselkedését és túlélési esélyeit" – mondta a kutató a szon.hu-nak.

A legnagyobb vesztesek közé a hosszútávon vonuló fajok – például a füsti fecskék, a partifecskék vagy a különböző poszáta fajok – tartoznak, amelyek a Szaharától délre lévő területeken telelnek Afrikában.

"Több évtizedes kutatásaink során a Tisza magyarországi szakaszának partifecske állományát vizsgáljuk. Megdöbbentő adat, hogy míg az 1990-es évek végén 30-40 ezer pár fészkelt ezeken a területeken, számuk ma már csupán 3-4 ezerre csökkent" – hangsúlyozza a professzor.

Érdekes módon az állandó, illetve a Földközi-tenger térségébe vonuló madarak – mint a széncinege, kék cinege vagy az örvös galamb – eleinte jól alkalmazkodtak a változásokhoz, az enyhébb telek révén. "E fajok esetében a legnagyobb pusztulás döntően télen történik, főként táplálékhiány miatt. Az enyhébb telek pozitív hatással voltak ezekre a fajokra" – magyarázza Szép Tibor. Ám a tendencia megfordulni látszik. A rendkívül száraz nyarak, az aszályos időszakok és az egyre gyakoribb hőhullámok elsősorban a fiatal madarakat sújtják. Júliusban és augusztusban, amikor a fiókák kirepülnek, már nincs elég táplálék: kevés a rovar, kiszárad a növényzet. Ezért jó ötlet lehet egy kis tálkányi, minden nap cserélt tiszta víz kihelyezése a kertbe, erkélyre.

A változások üteme aggasztó. A Kárpát-medence Európa egyik leginkább kitett térsége. Hazánkban az Alföld déli és keleti részei a leggyorsabban melegedő régiók közé tartoznak. Itt a szárazság és az élőhelyek eltűnése különösen súlyos kihívást jelent. Szép Tibor szerint a legfontosabb teendő az élőhelyek megőrzése, a fészkelési, szaporodási lehetőségek biztosítása, és az, hogy „segítsük a madarakat abban, hogy kellő számban és sikeresen tudják utódaikat felnevelni, amelyek között lesznek majd azok az egyedek, melyek genetikai adottságaik révén képesek lehetnek alkalmazkodni a klímaváltozáshoz”.