Télvíz idején a Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületének nedves gyepterületeit, vízállásos pusztarészeit járva, találkozhatunk a kissé bizarr megjelenésű, zselészerű kék algákkal. De milyen élőlény is voltaképpen ez a kocsonyaszerű képződmény? Erre a kérdésre kereste a választ a park a hivatalos honlapján.
A kék alga az egész világon elterjedt, kozmopolita alga, amely változatos viszonyok között a mérsékelt égövtől a trópusi éghajlatú részekig mindenütt megtalálható, gyakran előfordul a legelőkön, réteken. A kék alga nem növény, hanem egy cianobaktérium. Ennek a baktériumtörzsnek a fajait korábban a növények közé sorolták, mivel a megjelenésük és az életmódjuk a növényekére hasonlít.
Valójában ezek a cianobaktériumok ősi egysejtű élőlények. Mivel még sejtmagjuk sincs, így a Földön a legősibb szervezetek közé tartoznak. Van azonban egy különleges képességük: tudnak fotoszintetizálni, azaz van bennük klorofill, és tudják hasznosítani a vízben lévő ásványi anyagokat és a szén-dioxidot. Mivel fotoszintetizálnak, így oxigént állítanak elő.
Megfigyelések alapján a kék alga a lúgos kémhatású talajokon gyakoribb, ilyen körülmények között találja meg az optimális élőhelyeket. Savanyú kémhatású talajoknál sokkal ritkább az előfordulása. Leginkább az alacsony tápanyagtartalmú, tömörödött, rossz levegőgazdálkodású talajban szokott megjelenni, ahol az esetleges nitrogéndúsulás is fokozza a szaporodását. Spórával szaporodik. Először hólyagszerű gömböcskék jelennek meg, ezekből fejlődnek ki a barnás-zöldes, kocsonyás állagú telepek.
Érdekesség, hogy Kínában, Indonéziában, Japánban a kék algát étkezési célra is felhasználják.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén ebben az időszakban gyakran lehet vele találkozni. Leginkább a mélyebb fekvésű, szikes gyepeken, ürmös pusztákon találhatjuk meg, ahol az ősz végén, tél folyamán kialakulnak a gyepi vízállások. A sekély vízállásokban, illetve a közvetlen környezetükben található nedves talajfelszínű gyepeken bukkan fel. Ezek ugyanis lúgos kémhatású, tömörödött talajok, így a kék alga megjelenéséhez és szaporodásához optimálisak.
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai megfigyelték, hogy a legeltetéssel hasznosított pusztarészeken gyakoribb és nagyobb telepeket képez, mert itt a legeltetés során a nitrogén nagyobb mértékben van jelen. Azokon a nedves gyepeken is gyakoribb, ahol rendszeresen jelennek meg az ilyenkor itt tartózkodó vadludak népes csapatai.
