A csernozjom (feketeföld) talajának – természetes vegetáció mellett – 5 százalék körüli a humusztartalma, ezzel szemben a mai mezőgazdasági talajok átlagos humusztartalma 2,5-3 százalék, vagyis a művelés hatására a szervesanyag-tartalom kicsivel több mint a felére esett le – mondta Dobos Endre, aki szerint ezt azonban nem szabad kizárólag a termelés szemszögére vetíteni, ugyanis a szerves anyag csökkenésével számos talajfunkció romlik.

Példaként említette a víz- és a tápanyag-megkötőképességet, a szerkezetépítő képességet, valamint a biodiverzitás kérdését. Megjegyezte, a humusz a tudomány nyelvén szerves kolloid, ami töltéssel rendelkezik, nagyon nagy fajlagos felszíne van, megköti a vizet és a tápanyagot, ettől talaj a talaj – magyarázta. Ha ennek mértéke a felére esik, az hatalmas probléma, hiszen akkor egyrészt a szerkezetet sem építik, de a kémiai tulajdonságai sem kiaknázhatók.

A szakértő arra is kitért, hogy az erózióhoz további gondok is párosulnak: ha ugyanis a humuszanyagot valami elviszi a feltalajról, akkor az eltárolt víz és tápanyag is elvész, onnantól kezdve pedig a talaj termőképessége „hihetetlen” mód romlik. „Nem lineárisan, hanem drasztikusan…

Ha ezt elengedjük, akkor gyakorlatilag évtízezreket veszíthetünk”

– érzékeltette a legszélsőségesebb eshetőséget Dobos Endre, hozzátéve: Magyarországon azért a talajtani adottságok még mindig jók, de ez nem azt jelenti, hogy hátra lehet dőlni.

Megelőzendő mindezt, a Miskolci Egyetem tanszékvezető docense szerint nem lenne szabad a termőföldről elvinni a szerves anyagokat, nem lenne szabad elégetni a szalmát. Azt is jelezte, hogy a mai traktorok akár 15 tonnások is lehetnek, hihetetlen nyomást fejtenek ki, lazítva a talaj. Ez nagyon durva fizikai inzultust jelent a földnek – magyarázta. Ezek mellőzésével viszont sokkal egészségesebb környezeti rendszer lehetne.