Kevésbé korlátozott képernyőidő, lazábban vett családi menü, némi kiszakadás a sűrű, feladatokkal teli napi rutinból: sok szülő gondolta át prioritásait a koronavírus-járvány ideje alatt – írja az NBC News.
"A járvány előtt nagyon gyakran kérdeztem meg magamtól, hogy vajon elég jó anya vagyok-e, és hogy más anyák is azt teszik-e, amit én" – nyilatkozott a 34 éves Rachel Nix a lapnak. Elmondása szerint korábban nagyon stresszesen élte meg szülőségét, a pandémia azonban furcsa mód segített neki abban, hogy átgondolja saját szerepét. Többször rendelt házhoz ételt, kevésbé zavarta, ha a gyerekek piszkosak lesznek udvari játék közben, és gyakrabban ad kezükbe tabletet, ha húszpercnyi szabadidőre vágyik. Ettől még úgy érzi, maradhat jó anya, és ugyanannyi szeretet van a családjában, ha nem több.
Intenzív szülőség
Sok szülő számára a jó anyaság a gyermek minden percének figyelemmel követésében nyilvánul meg: ez a "járvány" akkor köszöntött be, amikor
az intenzíven megélt szülőség normává vált
– mondja Patrick Ishizuka szociológus. Ennek jegyében a gyerekeknek a lehető legtöbb időt és pénzt is szentelik a szülők, minden pillanatukat őket gazdagító élményekkel igyekeznek dúsítani, az iskolákban vérmesen képviselik érdekeiket és sok különórára íratják be őket. Bár ezt a szülői stílust bizonyos anyagi lehetőségek mellett lehet csak megvalósítani, minden társadalmi osztály afelé hajlik, hogy értékesnek tartsa.
"Bár tudjuk, hogy az iskolázottabb és magasabb jövedelmű szülők nagyobb valószínűséggel végeznek intenzív szülői tevékenységet, a kevésbé iskolázott és alacsonyabb jövedelmű szülők ugyanolyan mértékben idealizálják az intenzív szülői tevékenységet" – mondja Ishizuka.
A járvány idején azonban nemcsak a különórák lehetősége szűnt meg, de a szülők sem tudták gyermekeik minden lépését figyelemmel kísérni otthon, hiszen sokaknak úgy kellett megoldania a gyermek felügyeletét, hogy közben otthonról dolgozott.
Egyenlőtlen feladateloszlás
Ez a teher a legtöbb esetben az anyák vállára került. A pandémia elhozhatta volna a szülői egyenjogúság idejét, hiszen a digitális oktatásban és a gyermekfelügyeletben a sok esetben otthonukból dolgozó apák is kivehették részüket.
"Volt bennünk egyfajta naiv remény és elvárás azzal kapcsolatban, hogy az otthoni munka enyhíti a szülői szerepek egyenlőtlenségét" – mondta Kathleen Gerson, a New York-i Egyetem szociológiaprofesszora, aki a nemek, a munka és a családok metszéspontjait tanulmányozza. Kutatásaiból azonban kiderült, hogy a férfiak kisebb mértékben csökkentették munkaóráikat a járvány idején, mint a nők, és gyakrabban jártak be továbbra is munkahelyükre. A férfiak jellemzőbben érezték azt, hogy még távollétükben is bizonyítaniuk kell lojalitásukat munkáltatójuk felé.
Ez nem azt jelenti, hogy az apák számára nem volt stresszel teli a járvány.
Egy amerikai felmérés szerint az anyák 47, míg az apák 30 százaléka mondta azt, hogy romlott mentális egészsége a gyermekek intézményeinek bezárása idején.
Ettől azonban még az anyákra került nagyobb teher.
"A nők és különösen az anyák dühösek. A világjárvány rávilágított arra, hogy a helyzetük nem arról szól, hogy mindenünk megvan. Arról szól, hogy mindent meg kell tennünk, és nem egyszerűen a saját személyes kielégülésünkért, hanem azért, mert más emberek függtek tőlünk – nemcsak a gondoskodásért, hanem a jövedelemért, amit hozunk nekik, és a család túlélésének alapvető alapjáért" – mondja Gerson.
Tanulhatunk belőle
Az egyszülős családok helyzete még nehezebb volt: a digitálisan tanuló gyerekek mellett bizonyos munkakörökben dolgozó szülőknek esélyük sem volt megtartaniuk állásukat. A kisgyermekes, intézménybe még nem járó gyerekek szülei is másképp viselkednek, mint a járvány előtt – vagy mint ahogyan saját szülőségükre gondoltak. Van, ahol a digitálisan dolgozó apa miatt bizony a legtöbb eszközzel kellett megkövetelni a csendet, és van, ahol bár még kétéves sincsen a gyermek, előkerül bizony a tablet, mert mosogatni és mosni kell.
Mindez rámutathat arra, milyen módjai vannak annak, hogy az anyaság kisebb stresszt jelentse – mondja Lynn Bufka, az Amerikai Pszichológiai Társaság gyakorlati átalakításért és minőségért felelős vezető igazgatója. A szakember szerint a következők segíthetnek:
- önállóság kialakítása a gyermekben
- testedzés a mentális egészség érdekében is
- apró örömök megtalálása a mindennapi rutin közepette is
A szakember szerint ez a helyzet segíthet a családokban meglátni azt, ki is valójában gyermekük, ahelyett, hogy megálmodják azt, kinek szeretnék őt látni.
