A Bengáli-öbölben található, India felügyelete alá tartozó, 72 km²-es Északi-Szentinel-szigeten a becslések szerint immáron 55 ezer éve élnek a szentinelézek.

Vélhetően ez az utolsó olyan sziget a Földön, amelynek lakosságát nem érte el a civilizáció,

annak ellenére, hogy mindössze 25-30 kilométerre nyugatra fekszik az Andaman és Nicobar szigetcsoport többi részétől.

A szentinelézek eddigi információk szerint más nyelvet beszélnek, mint a környékbeli szigetek őslakói, mindig következetesen elzárkóztak a külvilágtól. Bárkit, vagy bármit, amki vagy ami megközelíti a szigetet, nyílzápor fogad.

Az is elképzelhető, hogy mitológiájukból ered az idegenektől való félelem, de biztosat az antropológusok sem tudnak a törzsről, hiszen közösségüket sohasem kutatták – mondta az InfoRádiónak Papp Richárd kulturális antropológus.

"Az egymásra utaltságból fakadó kooperáció legalább annyira jellemző az emberi közösségekre, mint több esetben a teljes elzárkózás.

Valószínűleg egy olyan elem lehet a mitológiájukban, amely arról szól, hogy a nem ismert személyektől, emberektől, akik a mi területünkre akarnak jönni, félni kell"

- fogalmazott a kutató.

A 26 éves amerikai John Allen Chaunak kamaszkora óta életcélja volt, hogy megtérítse a szentinelézeket. 100 ezer forintnyi rúpiát fizetett, hogy a sziget közelébe vigyék őt indiai halászok.

A gyilkosság után 7 halászt tartóztattak le gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával a hatóságok.

A szigetet ugyanis 5 kilométeres körzetben tilos megközelíteni, a halászok azonban 500-700 méterre a parttól tették ki a fiatal amerikait, aki onnan csónakkal közelített a szigethez. Chau, aki többször is megpróbálkozott a helyiekkel felvenni a kapcsolatot, egyszer lőtt sebekkel, úszva tért vissza a halászokhoz, majd levelet írt a szüleinek és újra visszamerészkedett.

A Guardian cikke idéz a levélből, amelyben a fiatal férfi azt írja: amikor közelebb merészkedett a parthoz körülbelül 6 bennszülött rákiabált, ő megpróbálta visszamondani a hallott szavakat, mire a törzs őrszemei közül többen kinevették. Chau úgy vélte, talán sértéseiket mondhatta vissza, vagy rosszul ejtette a szavakat.

A második partraszállást már nem élte túl: a szentinelézek több nyila is eltalálta, a bennszülöttek a testét behúzták a fák közé.

Papp Richárd szerint a sajtóhírek alapján messzemenő antropológiai következtetéseket nem lehet levonni a történtekből, mégis elgondolkodtató ügyről van szó.

"Elgondolkodhatunk például arról, mit jelent egy másik ember kultúrájának a tisztelete, mit jelent az agresszivitás. Szép dolog-e az, hogy ha jön valaki az országomba és megölöm, szép dolog-e az, hogy nem tartom tiszteletben, hogy valakik nem akarnak befogadni engem."

Nem John Allen Chau az első idegen, akit a szentinelézek megöltek:

2006-ban két, valószínűleg részeg halász csónakja sodródott a szigetre, ők sem élték túl a törzzsel való találkozást.

A halászok holtestét helikopterekkel próbálták kihozni a szigetről, a rotor lefújta a homokot a sekély sírokban eltemetett emberekről - ebből következtetnek arra, hogy nem kannibálok a szigetlakók.

Korábban is láthattak helikoptert a szigetet borító sűrű erdőben élő szentinelézek, hiszen a 2004-es pusztító cunami idején segélycsomagot dobtak le nekik az indiai hatóságok.

Az indiai kormány ugyanis tiltja, hogy bárki a kő eszközökkel és fa nyilakkal rendelkező törzs földjére lépjen, hiszen a számukra ismeretlen betegségek hamar végeznének velük.

Erre mutat az a feljegyzésekből ismert eset is, amikor brit tengerészek az 1800-as évek végén 6 szigetlakót hurcoltak el. A két felnőtt ugyanis megbetegedett és meghalt, a 4 gyereket pedig visszavitték a szigetre.