A Föld mágneses mezeje védi a bolygón lévő életet a világűrből érkező halálos sugárzással, különösen a napszél elektromosan töltött részecskéivel szemben. Ez a védőpajzs azonban nem stabil: a mágneses mező globális ereje a feljegyzések 1840-es kezdete óta mintegy 5 százalékkal csökkent évszázadonként.

Azóta az Atlanti-óceán déli része felett egy gyenge zóna képződött, amelyben megnövekedett sugárzási aktivitás figyelhető meg. A kutatók ezt a jelenséget "dél-atlanti anomáliaként" jegyzik, és arról vitáznak, hogy vajon ez a mágneses pólusváltás előjele-e.

Maxwell Brown és Monika Korte, a potsdami Német Geológiai Kutatóközpont munkatársai és kollégái a PNAS tudományos lapban bemutatott kutatásaikkal véget vetnek a spekulációknak: földtörténeti elemzésük eredményei ellentmondanak a várható pólusváltás elméletének.

Ezek szerint az elmúlt 50 ezer évben legalább kétszer lépett fel hasonló anomália az Atlanti-óceán déli része felett, de a mágneses mező mégis újra megerősödött, nem történt pólusváltás.

A rövid ideig tartó, tényleges pólusváltás fázisai lényegesen eltérő mintázatot követtek.

Földtörténeti szempontból a pólusváltás nem ritka jelenség, átlagosan minden 250 ezer évben megfordul a Föld mágneses mezeje. Az utolsó tartós pólusváltás 780 ezer éve következett be, és gyorsan, legfeljebb egy évszázad alatt végbement. Ez alapján és a növekvő dél-atlanti anomália alapján a kutatók az elmúlt években újra és újra arra figyelmeztettek, hogy egy újabb pólusváltás várható a következő évtizedekben.

Bár egy ilyen eseményt mindig hosszú stabil szakaszok követnek, a folyamathoz alacsony mágneses erő társul, tehát ilyenkor a Föld nagyobb dózisban van kitéve a kozmikus és a Napból érkező sugárzásnak. A kutatók ezért egy esetleges pólusváltáskor nemcsak a kommunikációs technológia zavarára, hanem a rákos megbetegedések számának nagy mértékű növekedésére is számítanak.

Egyes paleontológusok szerint több, egymást követő pólusváltás az élőlények tömeges pusztulását és azt követően a kambriumi fajrobbanást váltotta ki 550 millió évvel ezelőtt.

Kambriumi fajrobbanásnak hívja a tudomány azt a jelenséget, amikor a tengerek élővilága hirtelen sokszínű és népes lett. Az állatok több nagy csoportja ekkor jelent meg először a Földön.

Kutatásuk során Korte és kollégái a Föld mágneses mezejének változásait rekonstruálták az 50-30 ezer évvel ezelőtti időszakban. Ehhez mágneses ásványokat tartalmazó mélyfuratokból és vulkáni kőzetekből származó adatokat használtak fel, melyek információval szolgáltak a kialakulásukkor jellemző mágneses erősségről.

Eredményeik szerint 46 ezer és 49 ezer évvel ezelőtt a Föld mágneses mezejében az Atlanti-óceán déli része felett hasonló gyenge zónák alakultak ki, mint most, de mindkét esetben eltűnt egy idő után az anomália. 41 ezer évvel ezelőtt azonban egy csupán néhány évszázadig tartó váltás következett be, amely ezért csak mágneses kitérésnek számít.

A mágneses kitérés az a jelenség, amikor a mágneses mező közel kerül a pólusváltáshoz, de visszaáll eredeti állapotába.

"Az elmúlt 50 ezer évre tekintve arra a következtetésre jutottunk, hogy a ma tapasztalható dél-atlanti anomália nem egy pólusváltás kezdetét jelenti" - idézi Kortét a der Standard című német lap.