A New York-i Közlekedési és Fejlődéspolitikai Intézet (ITDP) végzett kutatást a témában. "Az eredmények katasztrofálisak mind az emberek, mind a bolygó szempontjából" - foglalta össze Michael Marks, az ITDP szakértője.
A tanulmányhoz fejlett országok tizenhárom metropoliszát vizsgálták. A városlakók átlagosan több mint kétharmada jut hozzá gyors tömegközlekedéshez. A nagyvárosok környékén azonban jóval rosszabb a helyzet: az ott lakók felének legfeljebb egy kilométeres körzetében van buszmegálló, vonat- vagy metróállomás.
Párizs elővárosaiban a lakók fele számára adott a lehetőség, hogy 10-15 perces séta után felszállhassanak a vonatra, metróra vagy egy buszra. Los Angeles térségében viszont a lakosságnak csak tizenegy százalékához van ilyen közel a tömegközlekedés.
A tömegközlekedés fejlettsége szempontjából a városok ranglistáját Párizs vezeti, amelyet Barcelona és Madrid követ. A spanyol metropoliszokban az emberek több mint 90 százaléka számára elérhetőek a gyors tömegközlekedési eszközök. New York kivételével a vizsgált amerikai nagyvárosok mind rosszul szerepeltek.
Marks szerint a városok kiterjedése gyorsabban növekszik, mint a tömegközlekedésre fordított beruházások mértéke. Ez a trend "gátolhatja a fenntartható és megfelelő növekedést". Ha ugyanis a közelben nincs elérhető tömegközlekedési eszköz, az emberek inkább autót használnak, ami jelentősen növeli a környezetet károsító, üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét.
Az emberiség több mint fele városokban él, ez a globálisan légkörbe kerülő káros gázok csaknem háromnegyedéért felelős, a közlekedés pedig újabb 15 százalékért - mutat rá az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA).
Amerikai becslések szerint 2050-ben már az emberek kétharmada fog városokban élni, tehát 2,5 milliárddal többen, mint ma. Az új városlakók kilencven százaléka ázsiai vagy afrikai város lakója lesz.
November 7-től az ENSZ marokkói klímakonferenciájának résztvevői arról tanácskoznak, hogyan valósíthatóak meg a decemberi párizsi klímavédelmi egyezmény célkitűzései. A megállapodás szerint a Föld felmelegedésének mértékét az iparosodás előtti korszakhoz képest legfeljebb 2, de lehetőség szerint 1,5 Celsius-fokban korlátozzák.
A 195 ország által az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tett önkéntes felajánlásokkal és a környezetkímélő technológiákra való átállással párhuzamosan a megállapodás általános és kötelező érvényű keretet teremt a következő 20-30 évre, és a 2020-ban lejáró kiotói egyezményt váltja fel.