A rendkívüli régészeti felfedezést még a firenzei Katonai Geográfiai Intézet egy térképésze, Simone Bartoli 3134 méteres magasságban, az olasz-osztrák határon végzett topográfiai munka közben tette 2003-ban, egy szokatlanul csapadékszegény időszakban, amikor alig esett eső a térségben és a gleccserek erősen megolvadtak. A mérések során, a Gurgler Eisjoch átjárón bukkant a tárgyra, amelyet emlékként vitt haza magával. Mint elmondta, mezőgazdasági eszköznek tartotta, fogalma sem volt róla, milyen régészeti jelentőségű tárgy van a birtokában.

Vászonba és papírba csomagolva bevitte az irodájába, ahol egy ruhafogasra akasztotta. Csak 2015 januárjában vitte el egy gleccserekről szóló konferenciára és mesélt róla Angelika Fleckingernek, a Dél-tiroli Régészeti Múzeum igazgatójának, aki felismerte a lelet fontosságát. Az 5800 éves hótaposó hivatalos átadását 2015 júliusában tartották.

A hivatal két radiokarbonos kormeghatározást is végeztetett. Mindkét vizsgálat megállapította, hogy a hótalp a késői újkőkorból, az időszámítás előtti 3800-3700-ból származik.

Catrin Marzoli, a műemlékvédelmi hivatal igazgatója szerint a hócipő lelőhelyén további vizsgálatokra és szisztematikus ásatásokra van szükség.

A 32 centiméteres átmérőjű hótaposó ovális keretét egy másfél méteres nyírfaágból hajtogatták, belsejében kötélhúrok feszülnek. Marzoli kiemelte: ez a legrégibb eddig ismert hócipő a világon, ugyanakkor a dél-tiroli parasztok még néhány évvel ezelőtt is nagyon hasonló felépítésű hótaposókat viseltek.

Hétfőn volt a 25. évfordulója annak, hogy az Ötz-völgyi Alpokban egy német házaspár, Erika és Helmut Simon szenzációs felfedezést téve 3210 méteres magasságban, az olasz-osztrák határ mentén, a Tisenjoch átjárón rábukkant Ötzi 5300 éve, az újkőkorban jégben mumifikálódott holttestére.