Az új-zélandi kutatók a 2014-2015-ös antarktiszi nyár folyamán tanulmányozták a Ross-tengeri kardszárnyú delfineket és megállapították, hogy azok a C-típusba tartoznak, vagyis elsősorban hallal, egyebek közt antarktiszi fogashallal táplálkoznak.

"Azt akartuk kideríteni, hogy a Ross-tengeri fogashal-halászterületek csökkenése kockázatot jelent-e a C-típusú orkák számára és hogy pontosan hány példány él belőlük a területen, merre táplálkoznak" - mondta a kutatócsoportot vezető Regina Eisert, az új-zélandi Canterbury Egyetem Gateway Antarctica kutatóintézetének munkatársa.

Mindeközben olasz bálnaszakértők műholdas adóvevővel szereltek fel orkákat az antarktiszi Terra Nova-öbölben, hogy nyomon kövessék az állatok mozgását. A két csapat egymástól függetlenül igazolta, hogy a C-típusba sorolt gyilkos bálnák oda-vissza úsznak az antarktiszi Scott-kutatóbázis és az új-zélandi Északi-sziget Northland tartományának partjai között.

Az új-zélandi csapat felfedezte, hogy többször is ugyanazt a nőstény orkát kapták lencsevégre az új-zélandi partoknál és az antarktiszi McMurdo-tengerszorosnál is. Az olasz műholdas adatok pedig azt mutatták, hogy az állatok egyenesen északra úsznak, Új-Zéland felé.

"Ha az antarktiszi gyilkos bálnák valóban a Scott-bázis és az új-zélandi Északi-sziget közt ingáznak, ahelyett, hogy egy viszonylag körülhatárolt területre koncentrálódnának, ahogy azt néhány szakember gondolja, az alapvetően megváltoztatja ezen csúcsragadozók ökológiájára vonatkozó ismereteinket és a rájuk leselkedő lehetséges veszélyeket" - húzta alá Eisert.

Mint hozzátette: "a bálnák hosszú vándorlása azt is sugallja, hogy a korábban véltnél sokkal jelentősebb ökológiai kapcsolat áll fenn az Antarktisz és Új-Zéland között".