Az áldozat koponyájának sérülését és halálát a legvalószínűbb magyarázat szerint egy másik ember támadása okozta - írta Nohemi Sala, a madridi Evolúció- és Viselkedéskutató Intézet munkatársa és kollégái a PLoS One tudományos lap aktuális számában megjelent tanulmányukban.

A 430 ezer éve meghalt áldozat maradványaira az észak-spanyol atapuercai Sima de los Huesos (Csontok szakadéka) régészeti lelőhelyen, egy föld alatti barlangrendszerben bukkantak.

A barlang csak egy 13 méter mély, merőlegesen lefelé vezető aknán keresztül közelíthető meg. Itt bukkantak a kutatók emberi csontokra, amelyek az emberfélék családja középső pleisztocén korban élt Homo nemének legalább 28 egyedéhez tartoztak.

A Cranium 17 tudományos nevű egyed koponyája szinte teljesen rekonstruálható a maradványokból. A homlokon két törés látható, amelyek a kutatók becslései szerint ugyanattól a tárgytól származnak és amelyek a halált okozták. "Nagyon valószerűtlen", hogy a sérüléseket esés vagy egy az ősemberhez vágott kő okozta volna, mert akkor ugyanannak a tárgynak kellett volna kétszer egymás után eltalálnia a koponyát.

Ha a koponya az ősember halála után tört volna be - például kannibalizmus miatt - akkor vágások nyomai látszanának a csonton. Ha túlélte volna a sebesülést és később valami más miatt halt volna meg, akkor a gyógyulás folyamata is megfigyelhető lenne - írják a tudósok.

"Úgy tűnik, a töréseket egy szabályos méretű és formájú eszköz okozta. Amennyiben egy jobbkezes támad egy eszközzel a vele szemben álló emberre, akkor pontosan azon a helyen találja el a koponyát a bal szemöldök felett, mint a Cranium 17 esetében. Ezért a legvalószínűbb magyaráztat, hogy a halálos sebeket egy emberek közti összecsapás során gyakorolt ismételt csapás okozta" - állítja a tanulmány.

"Ez az eddigi legkorábbi ismerte esete a szándékos, halált okozó agressziónak, amelyet az ember felmenőinek csontjai alapján rekonstruáltak. Ez azt mutatja, hogy ősi emberi viselkedésmintáról van szó" - vélik a kutatók.

Ebből a korszakból eddig csak egy lelet utalt lehetséges gyilkosságra. A Shanidar 3-nak elnevezett neandervölgyi embernek a kilencedik csigolyájánál találtak súlyos sérüléseket. Ez az eset azonban nem egyértelmű, mert a férfi csak hetekkel később halt meg, és nem tudni, hogy a támadás közvetlenül vezetett-e a halálához, ráadásul a sérülés vadászbalesetből is származhatott.

A szakértők vélhetően az ősi gyilkossággal együtt a Sima de los Huesos lelőhely titkát is megfejtették. Eddig ugyanis különböző feltételezések léteztek arról, mire szolgált a barlang. A kutatások szerint a holttestek kizárólag az aknán keresztül juthattak a barlangba, ami alapján feltételezhető, hogy egyfajta temetkezési hely volt a barlangrendszer.

A föld felszíne alatt harminc méterre fekvő, magas nedvességtartalmú és szinte állandóan 10,6 Celsius-fok hőmérsékletű Csontok szakadéka a középső pleisztocén kor legnagyobb emberikövület-lelőhelye, a kora hozzávetőlegesen 500 ezer-120 ezer év.