Az eljegesedés egybeesett az olyan nagytestű állatok kihalásával, mint a masztodon, vagy a kardfogú tigris. A kedvezőtlen klimatikus viszonyok megtizedelték a korabeli népességet is, így például a fiatalabb driász időszakára teszik a paleoindián Clovis-kultúra eltűnését is. Többféle elmélet született az északi féltekét mindössze néhány hónap alatt jégbe borító drámai események megmagyarázására, amelyeket egyebek mellett összefüggésbe hoztak óriási erejű vulkanikus történésekkel és napkitöréssel is - olvasható a Chicagói Egyetem honlapján.

A legújabb kutatás keretében 6 ország 21 egyetemének tudósai keresték a választ a fiatalabb driász rejtélyére. Tizenegy ország 32 helyszínén végeztek vizsgálatokat és arra a következtetésre jutottak, hogy az egyetlen lehetséges megoldás a mikroszkopikus gyémántszilánkokban keresendő, amelyek egy 50 millió négyzetkilométeres területen szóródtak szét Európában, Észak- és Dél-Amerikában. A gyémántszemcsék olvadt ásványi gömböcskék, valamint egyéb, magas hőmérsékleten képződött anyagokkal egyetemben egy vékony, a földfelszín alatt mindössze néhány méternyire lévő rétegben összpontosulnak. Mivel ilyen típusú anyagok 2200 Celsius foknál magasabb hőmérsékleten keletkeznek és viszonylag kis mélységben ekkora mennyiségben találhatók, nagy a valószínűsége, hogy valamilyen kozmikus esemény eredményeként képződhettek és szóródhattak szét.