A kutatók az arany hálószövő pókokhoz tartozó Nephila pilipes egyedeinek párzási szokásait vizsgálták. A pók egyebek közt Japánban, Kínában, Vietnámban, Tajvanon, Szingapúrban, Indonéziában, Thaiföldön, Indiában, Pakisztánban honos, az erdőkben és kertekben élnek.

A nőstények nagyok, a 30-50 millimétert is elérik, és a világ legnagyobb pókjai közé tartoznak, míg a hímek aprók, csupán 5-6 milliméteresek - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.

A pókoknál a sperma átadása indirekt úton történik: amikor a hím kész a párzásra, egy tasakot sző, és abba helyezi ivarsejtjeit, majd a párzószervvé alakult módosult két tapogatólába, a pedipalpus segítségével "felpipettázza" a folyadékot. A párzás során a tapogató szinuszainak változtatásával a spermát a nőstény két ivarnyílása (epigynum) egyikébe fecskendezi be.

A nagytestű nőstények, amelyekből kevés van, poligámok, "kegyeikért" versengve küzd a sok apró hím, amelyek, hogy biztosítsák az apaságot, az öncsonkításra is hajlandók. A pedipalpus vége ugyanis könnyen leválik, és gyakran a nőstényben marad, tovább pumpálva a spermát, másrészt ezzel megakadályozza párját, hogy más hímekkel párosodjon.

Mostanáig azonban vajmi keveset lehetett tudni a nemkívánatos hímek távol tartásának másik mechanizmusáról, a nőstények ivarnyílásán képződő masszív kopulációs "dugókról". Egyes kutatók szerint a párzó hím hozza létre, mások szerint a nőstény, de akadtak olyan vélemények, hogy mindkét nem egyaránt közreműködik.

A Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum, a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia, valamint a Szingapúri Nemzeti Egyetem biológusai a laboratóriumi vizsgálatok során figyelték meg a nőstényeket, amelyek több hímmel is párosodtak. Mint kiderült, a párosodás során sohasem képződött kopulációs "dugó". Ugyanakkor a több hím "zaklatásának" kitett nőstények tojásrakás idején maguk képezik az amorf anyagot, amely megszilárdulva, "erényövként" védi őket, megakadályozza a további párosodást.