Veszély esetén a birkanyáj szoros csoportformációt alakít ki, ami sikeresen visszaveri a kívülről érkező támadásokat. Úgy tűnik, mintha kölcsönösen védenék egymást. A kutatók szerint azonban "ez a nyájdinamika tiszta egoizmuson alapszik". Minden birka megpróbál minél előbb kikerülni a veszélyzónából.

Azt, hogy a csordaszellem mögött több önös érdek húzódik meg, mint csoportszellem, korábban is sejtették már. Andrew King, a Londoni Egyetem kutatója és munkatársai utánajártak a dolognak: egy birkanyáj mind a 46 tagját és az őrzőkutyát is GPS-készülékkel szerelték fel.

A kutya feladata az állatok összeterelése közben, hogy a támadó szerepét játssza el. A GPS-jelek segítségével a kutatók pontosan követni tudták az egyes állatok mozgását, majd számítógép segítségével modellezték a csoportdinamikát.

"Amint a kutya közeledni kezdett, az állatok a nyáj közepe felé mozdultak el. Ennek eredményeként a teljes csoport bezárult a támadó előtt" - meséli King.

A szakértők abból indultak ki, hogy minden birka a szomszéd állathoz képest határozza meg pozícióját és ehhez képest mozdul a nyáj közepe felé, ahol a legnagyobb biztonságban érezheti magát.

King csapata folytatja kutatásait, hogy kiderítsék, mennyire befolyásolja ezt a viselkedést a csoport mérete, a támadás ideje vagy módja. Eddigi eredményeiket a Current Biology című folyóiratban mutatták be.