Hasznos, a vörösiszap-szennyezéssel kapcsolatos tájékoztatót jelentetett meg honlapján a Magyar Tudományos Akadémia, amelyben a kutatók a leggyakrabban feltett kérdéseket válaszolták meg.

Az ismertető szerint a vörösiszap, ami az alumínium előállítása során használt eljárás mellékterméke, nem mérgező, de nátronlúgtartalma miatt veszélyes anyag. Az alumínium előállításához szükséges timföld gyártása során jön létre, amikor a nyersanyagból, a bauxitból lúggal kivonják az alumíniumot tartalmazó anyagokat.

Az Ajkán tárolt vörösiszap jellemzően 5-8 százalék nátronlúgot tartalmaz. A nátrium-hidroxid erősen lúgos anyag, amit a papír-és textiliparban, a szappan- és mosószer-gyártásban, valamint a vegyiparban, így a bauxit-feldolgozásban is széles körben és nagy mennyiségben használnak fel. A megszáradt vörösiszap irritálja a légutakat, lúgos kémhatása miatt erősebben, mint a közönséges porok.

A szilárd, vagy tömény nátronlúg égési sérüléseket, szemkárosodást okozhat. Az égési sérülések oka, hogy ha a nátronlúg vízzel (például a bőrben levő vízzel) érintkezik, hő fejlődik. Az érintkező bőrfelület, vagy szem gyors, bő vizes le- illetve kimosásával az égési sérülés, illetve a szem sérülése elkerülhető. A vörösiszappal, ezáltal a nátronlúggal való hosszabb idejű érintkezés esetén orvosi ellátásra van szükség.

A honlapról megtudható, hogy ahol lehet, a szakemberek hogyan gyűjtik össze a vörösiszapot, vagy semlegesítő szerrel a lúgot megkötve miként akadályozzák meg a lúg beszivárgását a talajba. Az összeállítás ismerteti a semlegesítés módját, de arra is kitér, miért veszélyes az iszap kiszáradása.

A kiömlött iszap kiszáradása azért veszélyforrás, mert az anyag nagyon finom szemcsékből áll, melyeket a légáramlat könnyen felkap és levegőből a légutakba kerülhet. Itt mint por - különösen még a semlegesítés előtt mint lúgos kémhatású anyagokat tartalmazó por - irritálja a légutakat és a tüdőt. A porszemcsék mérete és alakja is nagyon fontos tényező az esetleges egészségre káros hatások szempontjából. Amennyiben nem csökkentették előzőleg az iszap lúgosságát, úgy az is kifejthet káros hatást a tüdőre - olvasható a honlapon.

Az ismertetőből megtudható, hogy radioaktív sugárzásveszélynek nincs kitéve a lakosság és a vörösiszap nem tartalmaz olyan különlegesen veszélyes nehézfémeket, mint a kadmium vagy a higany. Jelentéktelen mennyiségben tartalmaz ólmot, amit csak a legmodernebb elemzési technikákkal lehet kimutatni, de egészségkárosító mennyiségben nincs jelen. Tartalmaz ritkafémeket, ezek összkoncentrációja azonban nem haladja meg a 0,3 százalékot.

A honlap gyakorlati tanácsokkal szolgál arra vonatkozóan, hogy hogyan távolítható el a vörösiszap-szennyeződés a lakóházak külső és belső falairól, a padlóról, vagy hogy hová lehet összegyűjteni az iszapot. A kutatók szerint a megtisztított házakba biztonságosan vissza lehet költözni.

A tájékoztató készítői szerint a legtöbb helyen valószínűleg nem lesz szükség talajcserére, elegendő lesz a semlegesítés, az iszap feltakarítása, és a maradék beszántása (a porzás elkerülésére). A portál ismerteti, hogy milyen káros hatások érhetik az állatokat, amelyek ugyanúgy lúgmarást szenvedhetnek, mint az emberek.

Az összeállítás szerzői megválaszolják, hogy milyen hatással van a vörösiszap talajra, milyen következményekkel járhat a szárazföldi "életközösségek" károsodása, s mi történt a Torna-patak élővilágával, amelyben az MTA Balatoni Limonológiai Kutaóintézetének munkatársai tavaly kilenc halfaj jelenlétét mutatták ki. A tározóból elfolyt vörösiszap tartalmú víz nagy nátronlúgtartalma miatt (pH 13 körül) erősen maró hatású, és szinte minden élőlény azonnali pusztulását okozta. Ezek között növényi és állati szervezetek egyaránt vannak, a gerinctelen szervezetektől a halakig. Az alsóbb szakaszokon a hígulás miatt a nátronlúg hatása fokozatosan csökken.

Az érintetlen felső szakaszon megmaradt élővilág lehet a kiindulópontja a visszatelepedésnek, de a legoptimálisabb esetben is legalább egy évet kell várnunk, hogy a Torna-patak vízi életközössége legalább hasonlítson a katasztrófa előtti állapotra. Biztosat tehát nem lehet mondani, majd a hidrobiológiai monitoring (azaz a változásokat felmérő) vizsgálatokból derül ki a jövő év során, hogy milyen a regeneráció sebessége - olvasható az MTA honlapján.