Az észak-amerikai országban évtizedek óta folynak nagy tanulmányok az ott élők egészségével kapcsolatban, a szív- és érrendszeri rizikófaktorok tisztázása végett.

Nova Scotia területén 1995-ben indult az a kutatás, melynek részeként Karina W. Davidson és munkatársai tíz éven keresztül vizsgálták: a jó, vidám kedély csökkenti-e a koszorúér-betegség kockázatát.

A munkacsoport a személyiség, a lelki beállítódás és a szívbetegségek összefüggését 1739 felnőtt sorsának tíz esztendei követése útján mérte fel. Gondosan összeírták a koszorúér-betegség ismert kockázati tényezőinek jelenlétét, tehát a dohányzást, vérnyomást, vérzsír-szintet, esetleges cukorbetegséget, testsúlyt is.

A résztvevők személyiségét, hangulati beállítódását, különféle, mindenkit érő, kellemes és kellemetlen hatásokra adott reakcióját kérdőívek és eljátszott helyzetek alapján osztályozták. A vizsgálókkal történő találkozást kamera rögzítette és értékelték a vizsgálati alanyok ottani viselkedését is.

Ugyancsak figyelembe vették a korábbi szakirodalom adatait is: például már voltak vizsgálatok, hogy a jól alvó emberek hangulata lényegesen jobb, ezért ezt is igyekeztek optimálisan beállítani. A megfigyelés évtizede alatt előforduló szívpanaszok gyakoriságát a háziorvosi és esetleges kórházi adatok alapján elemezték.

Egyértelműen kiderült, hogy a derült hangulat, a vidám beállítottság a koszorúér-szűkület ellen mérhető védelmet nyújt. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére nemcsak az esetleges depresszív tünetek kezelése, hanem a személyiség figyelembe vételével a páciens hangulatának tudatos és folyamatos felvidámítása is fontos gyógyítási feladat.