A röpképes madarak súlya legföljebb tizenöt kilogramm körüli lehet. Ezt a méretet néhány hattyú, pelikán és pár más faj is eléri. Nekik nagyobb szárnyuk van, nagyobb szárnytollakkal, és másképp vedlenek, mint a kicsik. Ez a megfigyelés sugallta azt a seattle-i Washingtoni Egyetem és a St. Louis-i Missouri Egyetem kutatóinak, hogy esetleg a tollak korlátozhatják a madarak nagyságát.

Amíg a madarak a vedlés alatt újranövesztik a szárny felszínét kitevő evezőtollaikat, addig nem repülnek. A Science magazin internetes hírportálján (www.sciencenow.sciencemag.org) megjelent tudósítás szerint kutatók éppen ezért átkutatták a szakirodalmat a különböző fajok tollának növekedési ütemére vonatkozó feljegyzések után, és 1774 múzeumi madár tollait is megmérték.

Vizsgálataik alapján a PLoS Biology című szaklapban kifejtették, hogy bár a nagyobb madarak tollai gyorsabban nőnek, de nem annyival, mint amennyivel testsúlyuk nő. Ezért a nagytestű madaraknak aránytalanul több idő kell ahhoz, hogy újranövesszék tollaikat.

Ez azt jelenti, hogy a nagy madaraknak más vedlési stratégiát kell alkalmazniuk, mint a kicsiknek. A legtöbb, három kilogrammos testtömeget meghaladó madár evezőtollai tovább kitartanak, hogy csak két-háromévente kelljen azokat lecserélni. Olyan is akad köztük, amelyik egyszerre csak pár tollat vedlik le szárnyanként. Ezzel szemben egyes nagytestű vízimadarak, például récék és hattyúk az összes tollukat egy időben vedlik le, hiszen úszva is találnak élelmet.

A nagy madaraknak vedlés alatt hiányos szárnyakon kell lavírozniuk, ami megnehezíti a táplálékszerzést vagy a ragadozók elöli menekülést. Ha pedig ennél nagyobbak lennének, egyszerűen nem tudna megújulni a tollazatuk, mielőtt a régi elhasználódik.