"A legutóbbi jégkorszak óta északon soha nem volt annyira enyhe az éghajlat, mint hat-hétezer évvel ezelőtt" - idézte a Der Standard osztrák napilap Astrid Lyst, a norvég NGU kutatási társaság geológusát. A kutató munkatársaival együtt számos bizonyítékot talált, amelyek mind egy akkoriban jégmentes Északi-sarkra utalnak: Szibériából és Alaszkából származó uszadék fát, kagylókat és kis kövületeket, partalakzatokat, valamint inuit (eszkimó) települések maradványait.

A legfontosabb információ a partvonalakból következett, amelyek vagy a jég által a partra gyakorolt nyomás, vagy hullámok által keletkeznek. A kutatók által felfedezett hosszú partszakaszok a hullámok alakító hatásának nyomait viselték magukon, tehát valószínűsíthető, hogy ebben az időszakban a Jeges-tenger jégmentes volt.

A sarkvidék nemzetközi évének keretén belül megszervezett vizsgálódás alkalmával a kutatók rábukkantak az első, Alaszkából és Kanadából bevándorló inuitok településeinek romjaira is. Ez az "Independence 1" néven emlegetett kultúra 4500 évvel ezelőtt észak-kelet felé vándorolt, és magányos partokon telepedett le. Ekkor újra eljegesedett a tenger, így az inuitok túlélése biztosítva volt: tudtak fókára vadászni és uszadék fát gyűjteni.

A régió lehetséges jégmentes időszakát tehát Lys a 6000-7000 évvel ezelőttig tartó meleg időszakra teszi. Óvatosnak kell azonban lenni, ha a mai és az akkori történések közt párhuzamot kívánunk vonni, ugyanis akkor más erők hívták életre a klímaváltozást, érvelt a geológus, és a különböző tényezők ugyan hasonló köztes eredményekhez vezethetnek, de nem feltétlenül ugyanahhoz a végkifejlethez.