A Vanderbilt Egyetem szakemberei a különböző arckifejezések feldolgozási sebességének mérése érdekében a kísérleti alanyok olyan berendezésbe néztek, amely különböző képet vetített a két szem elé.

Ilyenkor általában a domináns szemnek mutatott képet dolgozza fel az agy, ennek kiküszöbölése érdekében az egyik szem elé folyamatosan változó fotókat vetítettek, így elérték, hogy egy idő után a statikus képre figyeljen a vizsgálati alany.

A kutatók a kísérletben azt tapasztalták, hogy az emberek kivétel nélkül az aggodalmat, veszélyt kifejező arcokat azonosították a leggyorsabban, a semleges és mosolygós tekintetek esetében a feldolgozás sokkal tovább tartott.

A vizsgálatot vezető pszichológus professzor, David Zald szerint ez azért alakult ki, hogy minél gyorsabban tudjunk reagálni a veszélyre.

A szakemberek úgy gondolják, hogy ilyenkor az információ kikerüli a vizuális ingereket feldolgozó agyterületet, és egyenesen az amygdalába jut. Ez a mandula alakú terület felelős ugyanis a veszélyekre utaló jelek feldolgozásáért.

Ezzel szemben a boldog arckifejezések még a semlegesekkel szemben is jelentős hátrányban vannak, ami érthető annak tükrében, hogy ezek nem igényelnek gyors, azonnali választ.