Tudományos szenzációt okozott, amikor három évvel ezelőtt régészek bejelentették egy új emberfaj felfedezését, amelyet fellelésének helye, Flores szigete után Homo floresiensisnek neveztek el.

Voltak azonban kétkedők is, akik vitába szálltak a leletek ilyenfajta értelmezésével, mondván: a szigetlakók valójában a modern ember, a homo sapiens beteg, microcepháliás példányai - ez a kór ugyanis kis agy- és testméretet okoz.

Most azonban a washingtoni Smithsonian Intézet kutatói újabbal gyarapították a különálló faj mellett tanúskodó bizonyítékok sorát.

Az egyik washingtoni tudós, Matthew Tocheri elmondta: vizsgálataik szerint a floresi emberek csuklója nemcsak a homo sapiensétől, hanem legközelebbi rokonáétól, a neandervölgyi emberétől is különbözött, szerkezete primitívebb.

Mind a mai, mind a neandervölgyi ember csuklója rendelkezik azzal a sajátossággal, hogy felépítése révén a hüvelykujj tövét érő erőhatásokat szétteríti, ami nagyon előnyös az eszközhasználat szempontjából.

A floresi leletekből kiderül, hogy az itteni emberek csuklója nem rendelkezett ezzel a képességgel, így nem lehettek a mai ember deformált egyedei.

Cizellált hobbitok

Az indonéziai sziget egyik mészkőbarlangjában megtalált csontvázak egyébként mintegy 18 ezer évesek, egy nő maradványai majdnem teljes egészében előkerültek, a többi lelet nyolc másik floresihez tartozik.

A tudósok úgy vélik, hogy a - Gyűrűk ura című regény apró szereplői után - hobbitoknak is nevezett floresiek a sziget szegényes táplálékforrásaihoz alkalmazkodva mentek össze; ez az alkalmazkodási stratégia jól ismert az állatvilágban.

A floresiek külön fajként történő besorolása melletti többi bizonyíték egyike a hobbitok koponyája, amely a szerszámhasználatot is lehetővé tevő cizellált agyszerkezetről tanúskodik.