A bútorcsalád egy asztalból és az azt körülvevő négy zsámolyból áll. A központi egység maga az asztal, ennek üveglapja alatt helyezték el a japán kutatók azt a négy érzékelőt, amely letapogatja a rápakolt tárgyak színét és tömegét.

A szenzorok az emberi szem számára nem érzékelhető frekvenciájú vörös, zöld és kék fényeket bocsátanak ki a tárgyra, és regisztrálják, hogy melyeket veri vissza.

Az asztalban elhelyezett számítógép jelet küld a négy zsámolynak, ezek pedig kivetítik azt a színárnyalatot, amely a lehető legjobban hasonlít az asztallapon elhelyezett tárgy színére.

A színek még pulzálnak is, sötétednek és világosodnak az emberi légzés tempójában, hogy még élőbbnek tűnjenek, és keverednek, "összefolynak", ha több, különböző árnyalatú tárgy kerül az asztalra.

A különleges bútorokat Macujama Sinja és kollégái alkották meg. Szerintük itt az ideje, hogy a lakberendezési tárgyak is interaktívvá váljanak.

A Fuvapica bútorok ötletének alapja egy ősi japán eszme, amely szerint az istenek ott vannak minden ember alkotta tárgyban, legyen az egy asztal, vagy egy pár evőpálcika.