Miközben a fókák több ezer kilométert tesznek meg, és 2.000 méter mélységig is lebuknak, a fejükre ragasztott kisméretű számítógépes eszköz folyamatosan méri a víz hőmérsékletét és sótartalmát, valamint a mélységet. Amikor a fókák a felszínre jönnek levegőért, a számítógép műholdon keresztül Skóciába küldi az addig összegyűjtött adatokat.

"Érdekes, új perspektívát jelentenek ezek az állatok az óceánkutatásban. Olyan helyekre jutnak el, ahova ember nem gyakran, és az óceánok olyan részein végeznek méréseket, ahova nem volna pénzünk elmenni" - fogalmazott Mike Fedak, a St Andrews Egyetem tengeri kutatólaborjának munkatársa.

Azonosítják a tengeri frontokat

Az elefántfókák által összegyűjtött adatok segítettek többek között abban is, hogy a tudósok jobban megértsék az Antarktisz körüli vizekben zajló hőcseréket.

A korábbinál sokkal pontosabban tudják például azonosítani a kutatók a tengeri "frontokat" is, vagyis azokat a helyeket, ahol az óceán mélyének hideg vize a felszínre emelkedik, illetve ahol a tápanyagokban gazdag melegebb víz alászáll a mélybe.

Ez azért is fontos, mert a térség kritikus szerepet játszik a világ óceánjait behálózó hatalmas áramlási rendszerben.

Egy év és leesik

A fókákat egyáltalán nem zavarják a fejükre ragasztott kisméretű eszközök - nyugtatják meg az állatokért aggódókat a kutatók, hozzátéve, hogy a ragasztó egy év után magától elenged, és a szerkezet leesik.

Ráadásul a fókák is nyerhetnek az adatgyűjtéssel, hiszen a projekt keretében a tudósok arra is keresik a választ: magyarázatot adhat-e a környezet egyes antarktiszi elefántfóka-populációk hanyatlására.

A brit, francia, ausztrál és amerikai tudósok együttműködésével létrejött program 2 éve folyik, párhuzamosan más olyan projektekkel, amelyekben állatokat - oroszlánfókákat, tonhalakat, és még cápákat is - használnak óceáni adatgyűjtésre.