Ahogy arról az Infostart is beszámolt, a magyar férfi kardcsapat 28 év után ismét olimpiai döntőbe jutott, a fináléban azonban 45-41-re kikapott Dél-Koreától. Szilágyi Áron sorozatban a negyedik olimpiáján is érmet szerzett, három egyéni aranya és csapatban nyert egy bronza után Párizsban egy ezüsttel bővült a kollekciója. A magyar kardválogatott korábbi szövetségi kapitánya, Nébald György azt mondta az InfoRádióban, hogy megérdemli a gratulációt a magyar csapat, nincs ok a szomorkodásra az elveszített döntő miatt, mert az ezüstérem is nagyon szép eredmény. Hozzátette: az elmúlt évek világversenyein nyújtott teljesítményük alapján benne volt Szilágyi Áronékban az olimpiai aranyérem, a döntőben azonban nagyon magabiztosan vívtak a címvédő dél-koreaiak.

Szöul olimpiai bajnoka szerint külön dicséretet érdemelnek a magyar csapat tagjai azért, mert a múlt hét végi „viszonylag gyengébb egyéni szereplés után összeszedték magukat”, eljutottak a döntőig, és az addig vezető úton, valamint időnként a fináléban is jó egyéni teljesítményt láthattunk tőlük. Mint fogalmazott, el kell ismerni, ezúttal „nem volt jobb” a magyar férfi kardcsapat a dél-koreaiaknál, bizonyos szituációkban szerencséje sem volt, és egyetértett Szilágyi Áronnal abban, hogy az olimpiai döntőben az ő szempontjukból „néha kifelé pattantak a labdák a kapufáról”.

A magyar csapatnak rendkívül nehéz mérkőzései voltak a nap során, a legjobb négy közé jutásért hét tussal nyert Olaszország ellen, majd az elődöntőben végig kiélezett küzdelemben 45-43-ra győzött Iránnal szemben. Nébald György azt mondta,

az olimpián nincs könnyű ellenfél és nincs könnyű asszó.

Már rögtön a negyeddöntőben össze kellett csapni az olaszokkal, akiket előzetesen sokan a nagy esélyesek közé soroltak, de végül úgy alakult, hogy Szilágyi Áronék nem velük, hanem Irán ellen vívtak izgalmasabb, fej fej melletti küzdelmet. A korábbi szövetségi kapitány szerint Irán ellen Rabb Krisztián fantasztikus teljesítménye nagyon sokat számított, 22 évesen is nagyon éretten és megfontoltan vívott, kulcspillanatokban adott nagyon fontos tusokat akkor, amikor a magyar csapat hátrányban volt. A döntőben viszont már nem találták a mieink a megfelelő ellenszert Dél-Korea ellen, de Nébald György szerint így is szoros küzdelemre késztették az ázsiaiakat.

Rabb Krisztián tudott élni azzal a lehetőséggel, amit azzal kapott, hogy ő került be a csapatba Decsi Tamás helyére. Nébald György azt monda, a szövetségi kapitány a szakmai testülettel és a szövetségi edzőkkel konzultálva meghozott egy döntést, ezt utólag már nem érdemes véleményezni. Mint fogalmazott, a válogatási elveket időnként érheti kritika, de egyáltalán nem könnyű egy-egy ilyen döntést meghozni, mert

a külvilág nem tudhatja, „milyen szempontok befolyásolhatják a döntéshozókat”.

„Nekem is voltak hasonló gondjaim, amikor szövetségi kapitány voltam, az embernek azonban egy ponton döntenie kell valami mellett. Jelen esetben a szövetség és a szakmai stáb úgy döntött, hogy Rabb Krisztián utazhat. Aki nézte a versenyt, láthatta mekkorát vívott az iráni csapat ellen.

Ha ez a teljesítmény nincs, nehezen kerültünk volna be a döntőbe”

– fejtegette Nébald György.

Mindenesetre a csapatösszetétel megváltoztatásának komoly következményei lettek, hiszen alig egy hónappal az olimpia előtt Decsi András vezetőedző lemondott, és két új szakvezető vette át tőle a munkát Navarrete József, valamint Sárközi Gergely személyében. A korábbi szövetségi kapitány szerint a felkészülés érdemi részén addigra már túl voltak a csapattagok, a versenyeken pedig az egyéni teljesítmények dominálnak, ezért még egy „az utolsó pillanatban” történő vezetőedző-váltás sem okozhat olyan nagy zavart a fejekben, illetve a felkészülésben. Úgy véli, Decsi András lemondása nem befolyásolta negatívan a csapat teljesítményét.

Nébald György felidézett egy emberileg nagyon nehéz helyzetet abból az időszakból, amikor szövetségi kapitány volt. 2008-ban, a pekingi olimpia kezdete előtt kellett eldöntenie, hogy közli-e a reptérre vezető úton Nemcsik Zsolttal és Szilágyi Áronnal, hogy előző éjszaka meghalt a mesterük, Gerevich György. Mérlegelnie kellett, hogy nem helyez-e ezzel rájuk nagy érzelmi nyomást. „Végül közöltem velük a hírt a buszon. Valahogy kezelni kellett ezt a szituációt, és nem sokkal később vívniuk kellett az olimpián” – emlékezett vissza az akkori fájdalmas pillanatokra Nébald György.