Mindkét első fordulós találkozó döntetlennel zárult a H csoportban, a spanyolok a Zöld-foki Köztársaság csapatával, míg a szaúdiak az uruguayi válogatottal osztoztak meg a pontokon, de amíg a spanyoloknak a pontvesztés kudarc volt, addig vasárnapi riválisától bravúrnak számított.

Ilyen előzmények után egyértelműen aktív és gólra törő spanyol válogatottra lehetet számítani és a meccs ennek megfelelően ibériai mezőnyfölénnyel kezdődött, és a spanyolok az első fordulóban látottnál többször próbálkoztak a tizenhatoson kívülről lövéssel. A vezetést azonban nem egy ilyenből szerezték meg, Oyarzabal keresztpasszát a teljes szaúdi védelem végignézte, a meccshiánya ellenére kezdőbe jelölt, 18 esztendős Yamal pedig közelről volt eredményes. A közel-keleti védelem a folytatásban sem mindig állt a helyzet magaslatán, ezt kihasználva Oyarzabal még az első ivószünet előtt duplázott könnyedén. A folytatásban is a spanyolok futballoztak veszélyesen, de csak kapufáig jutottak, igaz, az ellenfél még eddig sem, a szaúdiak alig néhányszor értek el az európaiak tizenhatosáig. Volt olyan spanyol támadás, amikor egy-két játékost leszámítva mindkét fél futballistái álltak az arabok tizenhatosánál, a közel-keleti védők rendre túl messze helyezkedtek a támadóktól.

A némileg alacsonyabb hőfokú második játékrészre mindkét gólszerzőjét lehozta Luis de la Fuente szövetségi kapitány, együttese így is gyorsan növelte előnyét: egy szögletnél a teljesen szabadon hagyott Cucurella lövése után két szaúdi játékost is érintve jutott a labda a kapuba. A spanyol kapitánynak volt lehetősége a cserék révén több összeállítást is kipróbálni, s csapata bármilyen összeállításban a szaúdiak fölé tudott kerekedni mezőnyben és a kapu előtt is. A ráadás perceiben Torres révén még egy lesről szerzett gólt is szerzett Spanyolország – az ítélet a helyzet látszólagos egyértelműségéhez képest meglehetősen lassan született meg a VAR-szobában –, ám így is könnyedén szerezte meg első győzelmét az egyesült államokbeli, kanadai és mexikói világbajnokságon.