A magyar szövetség (MLSZ) honlapján emlékeztetett, a budapesti születésű Martos a Ferencváros és a Bp. Volán SC hátvédje volt. Az FTC saját nevelésű futballistája nyolc idényen át szerepelt az NB I-ben, összesen 16 évig tartozott a klub kötelékébe, és egy bajnoki, valamint négy Magyar Népköztársasági Kupa-aranyérmet nyert, illetve játszott a Dinamo Kijev elleni, 1975-ös KEK-döntőben.

Már 32 éves volt, amikor a belga Waterschei csapatához igazolhatott, ahol 1984-ig, egészen a visszavonulásáig futballozott, és 1982-ben kupagyőzelmet ünnepelhetett.

A magyar válogatottban 1977 és 1983 között játszott 34 mérkőzést, tagja volt az 1978-as argentínai, valamint az 1982-es spanyolországi világbajnokságon szerepelt csapatnak.

Az 1975/76-es idény végén átvehette a Toldi-vándordíjat, 1981-ben pedig bekerült a Ferencváros örökös bajnokai közé.

Miután befejezte pályafutását, sportvezetőként maradt a sportágban: 1984 és 1991 között a Volán SC ügyvezető elnöke, 1990 és 1998 között a Budapesti Labdarúgó Szövetség elnöke, 1991 és 1992 között a Volán FC elnöke volt, később, egészen haláláig az MLSZ szövetségi ellenőreként tevékenykedett.