A linzi kontinensviadalon a Budaörsi SC 39 éves játékosa volt a legeredményesebb a magyarok közül, női párosban a negyed-, egyesben pedig a nyolcaddöntőben búcsúzott.

„A verseny előtt ezt egyből aláírtam volna, de utólag van bennem egy kis hiányérzet” – árulta el az M4 Sportnak nyilatkozva. Szerinte a párosban – melyben a luxemburgi Sarah De Nutte-tel játszott együtt – „nem volt több”, mert a negyeddöntőben a Natalia Bajor, Tatiana Kukulkova lengyel, szlovák kettős ellen nem nagyon érezték a mozgást, illetve nem tudtak pörgetni, így kevés pontot csináltak. Egyéniben viszont úgy érzi, volt esélye jobb eredményre, mert a nyolcaddöntőben 2:0-ra vezetett a spanyol színekben szereplő Maria Xiao ellen, a következő három szettben pedig vezetett, de egyik sem lett az övé, így végül 4:2-re kikapott. Ugyanakkor összességében elégedett a teljesítményével, külön kiemelte, hogy legyőzte a világranglistán 20. francia Prithika Pavade-ot, amire büszke.

Póta Georgina a párizsi nyári játékokon – amely már az ötödik olimpiája volt – az első fordulóban győzött, majd a másodikban a legjobb 32 között búcsúzott.

Mint mondta, a párizsi szereplés után pihent kicsit, mert az olimpia előtti időszak nagyon fárasztó volt, januártól „össze-vissza utazgatott” a nagyvilágban. A feltöltődés után beindultak a bajnoki küzdelmek, és nemcsak a Budaörsben játszik, hanem Lengyelországban és Görögországban is, de külföldön nem minden meccsen játszik, így már nem utazik annyit, mint régebben.

Ezt követte a két-három hetes Eb-felkészülés.

„Összességében szerintem jól sikerült, jó eredménnyel zártam. Pozitívan értékelem a felkészülést és a játékot is” – mondta.

A pályafutása folytatását illetően arról beszélt, hogy ha nem is nyilatkozott erről és nem jelent meg újságban, de azért párszor már mondta, hogy az adott év vagy verseny lesz az utolsó, magában többször elhatározta, hogy visszább kell vennie a tempóból és esetleg vissza kellene vonulnia a válogatottságtól, de – emelte ki – „mindig jött valami új lehetőség és imádok pingpongozni”.

„Szeretem, amikor meccsek alatt kiélezett helyzetben felmegy az adrenalin. Ezt nehéz elengedni. Szerintem egész jó vagyok még mindig. Vannak eredmények, nincs az, hogy állandóan valami negatív érzés lenne bennem. Most megint nézem a világranglistát, mint régen. Lehet, hogy az Európa Top 16-ra ki tudok jutni Montreux-be. Oda nagyon szeretnék. Nem tervezek nagyon előre, mindig nézem a lehetőségeket, a következő versenyeket. Addig csinálom, ameddig jólesik.”