Berki Krisztián nagyon nagy élményként írta le, hogy már kisgyermekként láthatta „Szilast” – Csollány Szilvesztert – és pályatársát, Supola Zoltán tornászni, akik egyből példaképévé váltak a számára, valamint fontos személlyé a pályafutását tekintve. A 2000-es sydney-i olimpiát külön kiemelendőnek tartja, ahol Csollány Szilveszter aranyérmet nyert gyűrűn, rádöbbentve Berki Krisztiánt arra, hogy „van miért tornázni, van miért küzdeni”, hiszen egy olyan ember tudott győzni, akit személyesen is ismerhet, ami nagyon nagy löketet jelentette a pályafutásának.

2002-ben pedig már mind a ketten utaztak a patraszi Európa-bajnokságra. Berki Krisztián ugyan még 17 éves volt, így a junior korosztályt igyekezett erősíteni, de Csollány Szilveszter felnőttként már bőven rendelkezett kiemelkedő eredményekkel. A tornaszövetség sportigazgatója felidézte: ő ezüstéremmel zárta a junior korosztályban a lólengés döntőjét, majd másnap végignézhette a gyűrű döntőt, ahol Csollány Szilveszter bronzérmesként zárta a tornát, amit ugyancsak nagy élményként írt le. Ahogy pedig folytatódott az év, Berki Krisztián lehetőséget kapott juniorként a felnőtt válogatottban, így a debreceni világbajnokságon már együtt készülhetett Csollány Szilveszterrel és a többi nagy névvel.

Ahogyan visszaemlékszik, nagyon segítőkész embernek ismerte meg Csollány Szilvesztert a tornateremben. „Én még nagyon fiatal voltam, alig mertem közöttük megszólalni, de mindig jól esett, ha mondott valami tippet, vagy megdicsért” – fogalmazott az egykori lólengés-specialista. Berki Krisztián egyetértett, hogy

„Szilassal az őserő is távozott”,

aki szerint a tornára született, és azon belül a gyűrűre. Olyan testi adottságai voltak, amiket tehát kár lett volna eltékozolni bármilyen más sportágban; olyan izomzattal rendelkezett, ami a mai világban szinte egyetlen egy versenyzőnél sem látni – vélekedett Berki Krisztián hozzátéve: „nem mondom, hogy könnyebben tudta megoldani a feladatokat, mert sokat dolgozott azért, hogy a csúcsra juthasson, de genetikailag szerintem erre lett kitalálva, de szerencsére jól döntött, hogy ezt az utat járja végig”.